Újságkihordó

Ahogy telnek a napok van szerencsém a járókelőket is tanulmányozni. Magasról szarnak arra, hogy hány óra van, milyen nap, állandóan hangoskodnak (nekem meg rájuk kéne szólni, hogy ne zavarják az ügyfelem az alvásban). Látni kellene a reakcióikat mikor meglátnak. A kaput magas sövény övezi mindkét oldalról, engem csak akkor vesznek észre, ha pont szemben állnak a házzal vagy épp kint vagyok a kapuban. Van aki megijed, megszaporázza a lépteit, de olyan is akad aki elkezd sutyorogni, hogy mégis ki lakhat a házban, hogy saját biztonsági embert alkalmaz. Legtöbben észre sem vesznek, mivel csendben vagyok, nem generálok zajt. Mind közül az egyik kedvencem az újságkihordó faszi, minden alkalommal eljátszuk ugyanazt a játékot. Hétvégente hozza az újságot, mivel az utca kihalt, már messziről hallom, ha jön egy kocsi. Emberünk egy profi baseball játékost meghazudtoló módszerrel kézbesíti az újságokat. Ki sem száll a kocsiból, hanem egy laza mozdulattal nekibassza az előfizető ajtajának a köteg újságot. Tegyük hozzá a csomagoláson az a reklámszöveg áll, hogy az ajtódhoz visszük a híreket reggel 7 óra előtt, gondolom innen vette az ötletet. Történt egy nap, hallom ahogy csattannak az újságok, emberünk érkezik. Meredten nézek előre, minden alkalommal lépésben elhalad a ház előtt, satufék, visszatolat, megbámul. Látszik rajta mi motoszkál a fejében. Megdobjam, ne dobjam, francba, ki kell szállnom a kocsiból. Gondolom ő meg rajtam látja, ha megdobsz barátom, eláslak hátul a kertben. Percekig meredten nézzük egymást, lassan bólint egyet, viszonzom a dolgot. Szép megfontoltan kiszáll a kocsiból, én is teszek 2 lépést előre, közben nem vesszük le a szemünket egymásról. Teljesen kinyújtott karral kissé hátradőlve nyújtja nekem az újságokat, még meg sem fogom rendesen a csomagot emberünk már szalad vissza a kocsihoz, kövérgáz, kerékcsikorgás, eliszkol. Elmeséltem ezeket egyik munkatársamnak, mire megszólalt, hogy miért nem ijesztem meg egyszer? Tuti gyorsan mászna fel a fára!