Kisgazdám

Minden tiszteletem az ügyfélé, írtam korábban, hogy rendes velem (most azt is leírom hogy lettünk jó viszonyba), valamiért mégis úgy alakult, egymásközt elneveztem kisgazdámnak, ránézésre indiai (nem vagyok etnográfus) aztán ki tudja. Minden este miután megérkeztem hozzá, be kell csengetnem, hogy megjöttem (ha ez nyugtatja meg ám legyen). Egyik éjszaka vízcsobogást hallok, elkezdtem megkeresni a hang forrását. Nézek körbe, meglátom, hogy az alagsornál az egyik ajtó alól ömlik ki a víz, mire elővettem a telefont, hogy felhívjam kisgazdámat már abbamaradt. Nézek az órára fél 3, víz abbamaradt, gond megszűnt, majd ha jövök legközelebb megemlítem. Telik az idő, megint hallom a csobogást, nézem az órát fél 4, újabb kb 5 percig ömlik a víz, megint abbamarad. Fura. Este a házvezetőnőnek mondom mit tapasztaltam, lenéz az ajtóhoz, megvonja a vállát, megy a dolgára. Napokig nem tapasztaltam a jelenséget, majd ismét ugyanabban az időben látom a jelenséget. Ezúttal a kisgazdám feleségének mondtam el, ő nem igazán érette miről beszélek (mutogattam, magyaráztam, tudod, víz, ajtó alól, kifele, ömlik!) és otthagyott. Jólvanbasszátokmeg (gondoltam magamban), akkor felveszem nektek kamerára! Beletelt pár napba, mire újra megismétlődött a jelenség (mindig ugyanabban az időpontban történt), szépen rögzítettem a felvételt, majd nagy mellénnyel odaálltam kisgazdám elé, kezdődjön a mozizás! Akkor már hüledezett ott mindenki, jajj ez rengeteg víz ami kijön onnan (én mondtam). Megköszönte, hogy megmutattam neki, majd hív szerelőt, ha ismét tapasztalom a dolgot szóljak. Pár naponta ismétlődik a dolog, hallom a csobogást, nyugtázom, hogy fél 3 van, hazaérek írok neki egy levelet, tárgynak beírom, hogy víz, aztán üresen elmegy a levél (azóta sem érkezett szerelő).
Egy másik este kisgazdám megkörnyékezett, hogy mennyire értek a "festményekhez". Nem vagyok egy műkincs szakértő, de mégis miről lenne szó? Vett a 14 éves fiának egy képet, fel kéne tenni a falra. Nézek rá nagy boci szemekkel, fogsz egy kalapácsot meg egy szöget barátom, és felrakod, nem bonyolult. Ő mégis jobban örülne, ha én venném kézbe az ügyet, menjek be a házba, megmutatja miről lenne szó. Még ki sem volt csomagolva a kép, segítettem neki kihámozni, már engem is érdekelt mit vett. Amikor végre kiszabadítottuk a csomagolásból, ahogy fél szemmel ránéztem, majdnem dobtam egy hátast. Semmi más nem volt a képen csak egy idézet Joe DiMaggio-tól a Yankees legendás baseball játékosától (aki mellesleg Marilyn Monroe férje is volt vagy 9 hónapig) . A szöveg kb az volt, hogy köszönöm Istenem, hogy megalapítottad a Yankees-t. Ezt aztán kurvára meg kellett venni, gondoltam. Otthon Photoshoppal szebbet csinálok úgy, hogy nem értek hozzá. Persze kisgazdám nagyon örült a zsákmánynak, őt csak a fia szárnyalta túl ebben. Időközben átalakultam lakberendezővé, kérdezgette tőlem, hol lenne jó helye a képnek (kandallóban a gyújtós közé aprítva, de nem gonoszkodunk). Nézek körbe a szobában, mindenhol sport poszterek/plakátok. A fia minden népszerűbb sportágból szeret valami csapatot, Chelsea, Yankees, New York Knicks ereklyék mindenhol, annyi szabad helyet találtam csak a falon ahol a kép pont elfér (most szívattok?!) Tegyük akkor oda (mutatok a kezemmel)! Szerinte is az lesz a jó hely neki. Elkezdtünk kisgazdámmal sportokról beszélgetni (a fia kissé szégyenlős, elbújt valahova), meglepődtem volna ha a fia szobája láttán közölné, hogy áhh őt nem érdekli semmi sport. Gondoltam egy merészet, megemlítem neki, hogy valamikor az ősrobbanás előtt kosárlabdáztam. Semmi extrát nem mondtam neki, átlagos játékosnak tartottam magam, persze volt pár szebb eredményem (megfordultam a válogatottban kamaszként). Erre kisgazdám elkiáltja magát (mivel általam ismeretlen hangzású szó volt, nem tudtam mire számítsak, forgattam körbe a szemem), megjelenik a fia. Elkezdi a gyereknek újságolni, hogy mekkora játékos voltam, majd rám néz: most lettél hős a fiam szemében! Ha megkérhet rá, holnap mikor jövök dolgozni, rakjam fel a képet a falra és ha nem okoz gondot, mutassak már pár trükköt a fiának, hátul a kertben ott a kosárpalánk (amit én nem láthattam, főbejáratot őrzöm). Szemed se rebbenjen, ne mutasd ki, hogy köpni-nyelni nem tudsz, koncentrálj... Minden erőmet összeszedve, annyit bírtam eldadogni, hogy persze, miért ne. Másnap megyek dolgozni, becsengetek, kisgazdám nyitja az ajtót, már vártak, elkiáltja magát, megint jön a gyerek (gyanús, hogy ez lesz a srác neve). Felraktam a képet szép gondosan 3 perc alatt, majd irány akkor a kertbe. Anno centert játszottam, mutattam a srácnak pár trükköt, dobálgattunk, a háttérben meg apuka-anyuka büszke tekintete kísért minket. Aztán minden jó véget ér, irány vissza a helyemre (kifelé menet kisgazdám némi pénzt csúsztatott a zsebembe), vár a munka. Jött a következő nap, szokásos bejelentkezés, ismét beinvitálnak. Be sem léptem az ajtón kisgazdám belekezd, rajongóim vannak, fia mesélt rólam az iskolában (kiabál, gyerek érkezik, szinte már biztos, hogy ez a neve), átjött egyik barátja, irány a kertbe kosarazni. Most őrködni vagy kosarazni járok ide (villant át az agyamon), el kéne dönteni. Mi lesz, ha bent bohóckodok kint meg keres a főnök (szokásos random ellenőrzés végett)? Áhh, leszarom, irány kosarazni! Megint tanultunk pár okosságot, házból kifele gondoltam megjegyzem (már bátrabban jegyzek meg dolgokat), hogy volt vagyis van egy "B" tervem is az itteni életemmel (ide kell "ZS" terv is néha). Jó lenne kosárlabda edzőnek lenni, imádnám a dolgot (ha már fél életem a pályán töltöttem el). Elgondolkodik, lehet róla szó! Írjak egy sportolói önéletrajzot, küldjem át neki, átolvassa, ír némi kísérő szöveget hozzá (ajánlást) és továbbküldi egy közeli iskola igazgatójának. Szemed se rebbenjen, ne mutasd ki, hogy köpni-nyelni nem tudsz, koncentrálj... Adott egy névjegykártyát (legalább már tudom hogy hívják közel egy hónap után), nagyon kíváncsi az önéletrajzra. Így már azt is tudjátok hogy került az önéletrajzom egy középiskolai igazgatóhoz a kisgazdám ajánlásával. Ugyan még semmi érdemleges nem történt az ügyben, de kisgazdám átküldte az igazgatóval történt levelezésüket. Egyáltalán nem kizárt, hogy csak udvariaskodtak egymással, de nagyon jó érzés volt elolvasni, amit rólam beszéltek.