Szakma

Legutóbbi beszámolóm óta a környezeti megfigyeléseimet sajnos egy kerékpáros majomra kellett kiterjesztenem. Bár jóval érdekesebb lenne a már korábban említett kistestű róka vadászási szokásait tanulmányozni, most úgy döntöttem inkább mesélek kicsit a szakma árnyoldaláról, milyen privát biztonsági őrnek lenni, őszintén:
Ezzel a kerékpáros majommal napok óta kergetőzünk, az ügyfél kocsiját is próbálja nyitogatni. Legutóbb az escort kocsi is a nyomába eredt, de mindhiába, nagyon fürge. Éjszakáimat lesbenállva töltöm, legkisebb neszre is ugrok. Most már átérzem milyen lehet a lesbenálló vadász idegrendszere, egész éjjel türelmesen várok erre a kis szemétre. Tartva attól, hogy a megkergetett majom egyszer többedmagával tér vissza, kénytelen leszek óvintézkedéseknek alávetni magam. Ugyan fegyvert nem viselhet szinte senki sem Angliában, még a pénzszállítók sem, de a már korábban említett emberszabású SÜNök szolgálati felszerelését képezi a vipera nevet viselő varázspálca. Néhány suhintás vele, és a másik egyből dalrafakad. Utánajárok milyen eszközt lehet bevetni önvédelem céljából (ami felett szemet hunynak, ha valóban indokolt esetben használtam) a nemkívánt futáson kívül. Annyira azért ismertek, nem keresem a bajt, megtalál az magától mindenkit, ráadásul a törvény engem nem véd meg a rosszfiúk ellen, ezzel sajnos nagyon jól tisztában is vannak. Egy biztos, nem állok neki hőst játszani.
Hajnali 1:30ig van szolgálatban az escort kocsi, egy kollégám pár utcával arrébb járja a köröket, de ő is végez 2:30kor, onnantól hajnal 5ig teljesen egyedül vagyok. Persze nem számít, hogy hóban/fagyban/esőben/szélben. Ha ez még mind nem lenne elég egy citromsárga fényvisszaverő mellényt kell viselnem egy szintén fényvisszaverő kabáttal, SECURITY felirattal a hátamon (nem egy életbiztosítás a éjjel a nyílt utcán). Még a sötétben is messziről világítok, mint a Paksifüles. Abból kiindulva, hogy otthon mennyi idióta rohangál szabadlábon, gondoljunk bele mennyivel több van egy közel 11 millió főt számláló fővárosban. Nekem az a dolgom, azért fizetnek, hogy az ilyen majmokat elriasszam, távol tartsam a háztól. Kollégák riogatnak rémtörténetekkel, hogy kivel mi történt már, nem különösebben hatott meg, de óvatos vagyok. A drogosokkal van a legtöbb gond errefele. Itt nem az alkalmi füvesekről van szó, ha kell pénz a cuccra, bármeddig elmennek. Egy dolog jött le a beszámolókból, nagyon észnél kell lenni, hamar előkerül a kés. Még egy bolti lopáson rajtakapott ember is könnyen kést ránt és rádtámad.
A kapu ami mögött állok max egy 3 éves gyereket tart vissza. 26 napot dolgozok ebben a hónapban (napi 8 órában), ez a sima beosztásom, nem kértem/kaptam egy túlórát sem. A körzetem nem hagyhatom el, random jönnek ellenőrizni, legutóbb is hajnal fél 4kor jött szembe velem a supervisorom. WC-re 1x mehetek el, kizárólag a kijelölt helyre a kijelölt időben vagy megy a levél/telefon a nagyfőnöknek, hogy kettéhugyoztam az ügyfél kedvenc virágát ha meglátnak (a világító ruhámban nem nehéz, 4 fokban meg nem állok neki vetkőzni), vagy épp nem vagyok ott a helyemen. Nagyobb dolgokat vagy hazaviszi az ember, vagy szolgálat előtt oldja meg, mivel a környéken minden bezár 11kor. Itteni viszonylatban még csak jól sem keresek (minimálbért kapok). Mindezek ellenére szeretem amit csinálok, nincs okom panaszra, jól érzem magam ebben a szakmában! Az én ügyfelem akire vigyázok nagyon rendes, megbecsül. Minden este személyesen ő vagy a felesége hozza nekem a kávét, nem a házvezetőnővel küldik ki, mindig van hozzám pár kedves szavuk.
Ez a beszámoló nem lett vicces, ámde hosszú. :)
Szinte biztos, hogy édesanyám is olvassa ezeket a sorokat (ki gondolta volna ő is sokat lóg a neten), és halálra aggódja majd magát, de mind tudjátok jól, sose voltam normális agyilag.
Zárásképp idézném Zrínyi híressé vált utolsó mondatát: Vaddisznó?! Szelíd ez bazmeg!
Jah, folyamatban van egy másodállás kosárlabda edzőként, a kedves ügyfelem beajánlott az egyik középiskola igazgatójánál, szorítsatok!