A kezdeti nagy szívás

Hol is kezdjem? Búcsúajándékként még a reptéren legomboltak rólam egy kisebb vagyont, arra hivatkozva, hogy túlméretes a kézipoggyászom (hol máshol, mint az utolsó ellenőrzési pontnál, ahol a legtöbbet kell fizetni).
Anglia ugyebár EU tagállam, erre szoktak szarni magasról sok helyen, vaskalapos módon ragaszkodnak az útlevélhez (Briteknek nincs személyi igazolványuk, csak útlevél és jogosítvány). Akik segítettek nekem kijönni, természetesnek vették, hogy van útlevelem, nekem az volt a természetes, hogy EU-n belül minek az, így utolsó pillanatban derült ki, jó eséllyel szükségem lehet rá (jó ha van útlevelem, de minden megoldható nélküle is). Annyira utolsó pillanat volt, hogy pár órával később már a repülőn ültem London felé. Odahaza az okmányirodában kézbesítési címnek megadtam, hogy London-Nagykövetség. Ügyintéző említette, hogy ez extra pénzbe fog kerülni, hozzávetőleges összeget tudott mondani, leszarom, legyen kész, küldjék utánam.
Megérkezésem előtt már megvolt a szoros, szinte percre pontosan kiszámított menetrendem. Csütörtöki nap este megérkezek, pénteken felderítem a közvetlen környéket, szombaton megnézem hol lesz a tanfolyam, vasárnap találkozok pár itt élő baráttal, hétfő reggel meg már ülök a Door Supervisor képzésen. Telefonon előzetesen lebeszéltek nekem mindent, ott helyben csinálom meg a regisztrációt, szükséges papírkitöltéseket, fizetem a díjakat, stb. Hétfő reggel állunk a tanfolyam helyszínén, kérik tőlem az útlevelet... Még jó, hogy nem egyedül mentem, lövésem se lett volna mit tegyek, valószínűleg sarkon fordulok és elballagok. Add oda a személyidet súgták mögöttem. Odaadom, rábámulnak, ez meg micsoda? Ekkor kilépnek mögülem és rákezdenek: Ez barátom azt jelenti, hogy az úriember EU állampolgár, az okmány amit odaadott utazásra is érvényes a tagállamok között, hallottál már az EU-ról? Visszaadja a személyimet, útlevél kell, vagy angol jogosítvány különben nem kezdhetem el a tanfolyamot. Erre is volt frappáns válasz, miszerint a National Insurance egy jóval szigorúbb rendszer itt, nekik jó a személyi, neked miért nem? Útlevél/angol jogsi kell, ez az előírás! Milyen előírásról beszélsz, hol van ez előírva?! A weboldalon (apró betűs rész, gondolom ismerős mindenkinek a szitu) meg bárhol rá lehet keresni, ezt a tanfolyamot csak ezekkel az okmányokkal lehet elkezdeni, adjak útlevelet/angol jogsit, vagy viszlát! Akkor barátom neked bizony a jó édes anyukádat, nem csak neked az egész rendszernek! Borult a terv, most mi lesz? Nagy puffogva hazamentünk, kitaláljuk mi legyen. Telefon haza, próbálják meg megsürgetni az útlevelet, mi meg addig keresünk valami kiskapus megoldást. Tanulva a történtekből már úgy telefonálgattunk, hogy lesz útlevél, úton van, majd bemutatjuk. Végül nem kis harc árán találtunk egy iskolát, ahol belementek a játékba azzal a feltétellel, hogy addig nem kapok papírt a tanfolyam elvégzéséről, amíg be nem mutatom az útlevelem, továbbá minden felelősség engem terhel, ha valami baj lesz. Eközben otthon ment a telefonálgatás az útlevél megsürgetése miatt. Kiderült, hogy már abban a stádiumban van a folyamat, amikor már nem lehet gyorsított eljárást kérni. Napi kapcsolatban voltak a központi okmányirodával, külügyminisztériummal én meg a magyar konzulátussal. Teltek a napok, hetek, útlevél sehol, otthon azt az információt adták, hogy már Angliában van az útlevél, mondtak hozzávetőleges dátumot, hogy a diplomáciai posta mikor hagyta el az országot, annak már rég itt kell lennie. A magyar konzulátuson majdnem megszakadnak a munkában, hétköznaponként kerek 2 órán keresztül van okirat kiadás, naponta beszéltem velük, már ott tartottunk, hogy bemutatkoztam tudták ki vagyok. Teltek a hetek, idegbaj kerülgetett már, egy szép nap eldurrant az agyam, és leoltottam az ügyintézőt, iktassák már az útlevelem, elég volt a szívatásból, erre kis türelmet kér (nem tudom mit csinálhatott), majd közli, hogy holnapután mehetek az útlevelemért. Nem bírtam visszafogni magam, búcsúzásképpen még elküldtem egy távoli helyre.
Tanfolyami eredményre is heteket kellett várni, ami megint érthetetlen volt számomra, állítólag gép javítja, átküldik a vizsgalapot egy scanneren, fél percen belül tudni lehet, hogy a delikvens hogy teljesített.
Miközben vártam az útlevélre és a vizsgaeredményre, bejelentkeztem National Insurance interjúra. Minden munkaügyi központból ingyen lehet hívni őket, elkérnek pár adatot, majd adnak egy időpontot, később levélben is kiküldik még egy megerősítésként, hogy hol és mikor kell megjelenni. Kérdeztem a többieket, hogy mégis mi történik ezen az interjún, egy kivétellel mindenki csak legyintett, hogy sétagalopp, ha bizonytalan vagyok kérhetek tolmácsot. Egyik barátomat viszont nagyon meghurcolták ezen az interjún, szegény totál kiborult, az ügyintéző lekezelően, paraszt módjára bánt vele, beszólogatott, stb. Hiába mondta mindenki, hogy nem lesz gond, bennem mégis az az egy ellenpélda hagyott mély nyomot. Eljött az interjú napja, megyek óramű pontossággal abba a munkaügyi központba, ahol korábban voltam. Aha, el kellett volna olvasnom rendesen a levelet, totál másik központba kellett volna mennem... Alapból be voltam szarva a dologtól, most meg tettem rá egy nagy lapáttal. Ilyenkor mi van? Fel kell hívni őket megint, adnak másik időpontot. Félve szóltam bele a telefonba, hogy bocsi, fasz vagyok, rossz helyre jöttem, kérhetek másik időpontot? Ügyintéző nagyon kedves volt, felhívta a figyelmem a helyes címre, kaptam új időpontot és így tovább. Eljött ismét az interjú napja (már legalább 1 hónapja vagyok az országban), alig 2 hete kaptam kézbe az útlevelem, hetekkel később tudtam elkezdeni a tanfolyamot (több napos ünnep miatt is), munkám még nincs, pénzem fogytán. Most elsőre sikerült a jó helyre érkezni, bár volt kis extra buszozgatás a már korábban említett tábla hiánya miatt. Bemegyek az épületbe, rengetegen vannak, feszültség fokozódik, fel voltam készülve arra, hogy engem is meghurcolnak. Kikaptam magamnak egy beteg indiai ügyintézőt. A beteg alatt azt értem, hogy tikkelt a szeme meg rángott néha a keze, ez így izgi lesz. Próbáltam nagyon barátságos lenni, mosolyogtam, nyugodt, határozott hangnemben beszélni vele, ő meg mint aki karót nyelt. Mikor eljutottunk arra a pontra, hogy lakcímigazolás nyeltem egy nagyot (most lesz baj), nekem nincs olyanom. Családdal lakok, ők arra a címre vannak bejelentve ahova a levelet küldték, én velük élek, családhoz tartozom (ami részben igaz volt). Rámnéz a csávó, bólint, ok. Huhh, kezdtem megnyugodni, a faszi meg kezdett egyre rosszabbul lenni, kézremegés meg a tikkelés egyre gyakoribb lett, nézek körbe, ez most fog meghalni. Végeztünk a kivallatásommal, alá kéne írnom a papírokat, emberünk nem letette elém a tollat, hanem odadobta, reflexből úgy néztem rá, hogy ezt jól átgondoltad?! Látom nincs túl jól... Felállok az asztaltól, elindulok, visszanézek, rá van görnyedve az asztalra, fogja a fejét közben, ez tényleg mindjárt meghal. Nem tudom milyen rohama volt, de percek múlva láthatóan jobban volt.
Munkakeresés legalább annyira nem egyszerű, mint otthon. Jártam sorra az ügynökségeket az önéletrajzommal, mindenhol közölték, ha lesz valami szólnak (azóta sem hívott egyik sem). Válogatás nélkül küldtem mindenféle pozícióra, munkára a jelentkezést, semmi. Neten nézelődök, meglátok Facebook-on egy hirdetést, izraeli cég biztonsági őröket keres, nézzük meg mi ez. Nem sok derült ki a hirdetés alapján, nézem a srác profilján a képeket, hm van benne vonó (elsőre csak nekem fura, hogy egy magyar roma srác izraeli céghez toboroz Londonban?!), próba szerencse, hívjuk fel. Megbeszéltünk egy találkozót, ahol majd részletesen elmondja miről szól a történet. Találkozásunk pillanatában nyilvánvalóvá vált, hogy én bizony állásinterjúra érkeztem (se National Insurance számom, se bankszámlám, se papírom a tanfolyam elvégzéséről, se nyomtatott önéletrajz nálam), a srác a cég központjához beszélte meg a találkozót, kézfogás után beültetett a kisfőnökhöz interjúra (nesze neked mélyvíz). Nagyon részletesen kifaggattak, nem csak anyám neve apámé is kellett nekik, magyarországi lakcím (lakáskulcsot ne adjak?) stb. Aztán átirányítottak egy másik emberhez, aki elmesélte milyen "karrier" lehetőségeket kínál a cég. Miután végeztem, srác közben kint megvárt, közölte, gratulál, fel vagyok véve a céghez (annyi jópontom volt összesen, hogy nem kellett beíratni tanfolyamra, szó nélkül elfogadták, hogy én már elvégeztem, csak várok a bizonyítványra).
Cégemről már írtam, hogy laza dolgok vannak, ámde pár dologban egyszerűen értetlenek. Titkárnővel napok óta levelezgetek a volt munkahelyeimről. Ott kezdődött az egész, hogy megkért, küldjem el neki az elmúlt 5 év munkahelyeinek elérhetőségeit, jelöljek ki egy embert minden cégnél, akivel tud beszélni, és annak a személynek is küldjem el az elérhetőségeit. Azzal a lendülettel felhívtam telefonon, ahogy a levelet olvastam, ez mire jó, ha ez az első angol munkahelyem? Nem baj, neki ez azért kell, mert referenciát akar kérni rólam, ezt előírták neki. Ekkor elkezdtem vele veszekedni, van olyan cég, ami nem is létezik már, olyan is előfordul, ahol tudtommal az ügyvezető lassan bíróság elé áll a ki nem fizetett munkabérek miatt, arról nem is beszélve, honnan veszi azt, hogy mindenki beszél angolul? Ekkor ugyan kicsit elgondolkodott, de nem baj, próbáljak meg a végére járni, várja az emilcímeket meg a telefonszámokat. Nem tudom mire jutott végül, elküldtem amit kért, azóta csend van.
Bankszámla nyitásról is írtam már, de ott sem ment minden egyszerűen. Munkáltatói igazolást kell nekik adni, illetve papírt a lakcímről, ezzel gyorsan haladtam, egyedül a bankkártyámra kellett közel 1 hónapot várni, valamiért nem érkezett meg, a malacfejű ügyintéző csajszi meg nem sok érdeklődést mutatott a problémám iránt, rendelünk másikat, majd megérkezik, mondta (említettem már mennyire egyszerűbb itt az életem a bankkártyával).
Ha ez még mind nem elég, ugyan már megérkezett az útlevelem, volt munkám (fizetés persze 1 hónappal később, zsebemben kb 30 fonttal), bankkártyára még vártam, kiderült, hogy jön vissza az ingatlan tulajdonosa a nyaralásból, mivel nem tudott arról hogy ott lakok gyorsan el kellett költözni, mert különben azokat is baja keverem, akik idáig kitartóan segítettek mindenben. Akkor most jön a nagy szívességkérések ideje, ki tud elszállásolni átmenetileg a barátok közül? Szerencsémre ez is viszonylag hamar megoldódott, minden az utolsó utáni pillanatban.
Jelenleg a Door Supervisor engedélyemre várok, aminek 6-8 hét az átfutási ideje, fél-hivatalosan dolgozom, néhány cég kiadhat olyan papírt ami lehetővé teszi a szakmában dolgozást addig, amíg az engedély megérkezik (ha már folyamatban van a kérelem). Valakit engedély nélkül elkapnak azt fél év börtönnel vagy 5000 font bírsággal díjazzák és bármelyik kimenetelnél egyértelmű a szakmától való eltiltás plusz feketelistán előkelő helyezés. Az engedélyemhez bevonták tőlem hetekre az útlevelem és a személyim is, mondván kell nekik az eredeti, majd ők csinálnak róla másolatot. Szépen el kell postázni vidékre, valahova nem tudom mi a város neve, elfelejtettem, majd visszaküldik, addig meg ne parázzak, hogy egy rohadt igazolvány nélkül kóborolok külföldön és persze "semmi veszélyeset" nem csinálok munka gyanánt (nemrég tudtam meg, hogy egyik kollégámat múlt nyáron úgy elpicsázták ugyanebben az utcában ahol dolgozom, hogy 3 hónapig feküdt a kórházban). Ugyan kevesebb, mint 2 héten belül visszakaptam az irataimat, de akkor sem tartom ezt jó megoldásnak.
Írtam már korábban, hogy nagyon sok embernek köszönhetem azt, hogy itt vagyok Londonban, egy élet is kevés arra, hogy ezt megháláljam. Nem fogok neveket felsorolni, hogy kik segítettek, ha olvassák ők tudni fogják, hogy róluk beszélek. Köszönöm Nektek!
Nem mondom, hogy nem viselt meg ez az egész hercehurca, de ha belekezdtünk valamibe, vigyük végig, bármi áron. Ugyan még mindig nincs minden a helyén, de már messze nincs hátra annyi szívás (költözés, bútorvásárlás stb), mint amin már túl vagyok. Sokan kérdeztétek, mikor megyek már haza/meddig akarok kint lenni, elhallgatva az otthoni híreket, nem fogok hazasietni, jobban jártok, ha ti jöttök meglátogatni, vagy letelepedni (még a kezdeti szívás alatt is jobb a helyzet).

Népesség száma: egyre több

Angolokkal vigyázni kell, nem véletlen vannak külön szigeten. Senkit nem akarok elkeseríteni, de otthon előszeretettel mondogatják, hogy Europass bizonyítvány, mindenhol érvényes az EU-n belül, valóban mindenhol máshol érvényes az EU-n belül csak Angliában nem. Itt nem törődnek ezzel, jobban szeretik a saját papírjaikat. Az, hogy otthon milyen szintű angol nyelvvizsgád van, itt megint el lehet felejteni (max a szókincs ami hasznos belőle). Annyiféle ember mozog itt, különböző akcentussal, kell idő mire mindet megérted. Írek meg skótok külön történet, szerintem ők még egymást sem értik meg (kis túlzással), sok olyan hely van, ahol 2 ügyfélszolgálatot tartanak, egyiket az angoloknak, egyet külön az íreknek/skótoknak, arról nem beszélve, hogy itt mindenki hadar, motyog és rengeteg szlenget használ, amit ismét nem tanítanak odahaza. Otthon mi megy? Bemész egy bankba, illedelmesen, napszaknak megfelelően köszönnek, magázódnak, és megkérdezik, hogy miben segíthetnek. Itt bemész, rádnéz az ügyintéző: csá haver, monnyad! Ráadásul vezető pozícióban levő bankról beszélek, nem a nyöszörgőshörcsögi takarékról. Bent állsz egy akármilyen kisboltban (mielőtt bemennél biztosra veheted, hogy az eladó arab/paki/indiai), bejön valaki és napszaknak megfelelően köszön az tuti turista vagy sznob. Brixtonban, ahol laktam elég durva kiképzést kaptam a jamaicaiaktól, ők veszélyesek akcentus téren. Egy telefonbeszélgetést hallgattam végig múltkor a buszon ülve, azzal zárta a nőci a beszélgetést, hogy: "Oké láv, á kúl ya in a bit" azaz "ok szerelmem, nemsokára hívlak", és akkor még mindig ott van a rengeteg angol, aki ahonnan jött, azt a tájszólást használja.
Ahány angoltanárom volt az évek során, mind mondogatta, angolok szeretnek az időjárásról beszélgetni. Persze, mit lehet annyit az időjárásról dumálni, gondoltam. Épp szolgálatban voltam, kilép az emberke a házból, köszönök neki és már bele is kezd, hogy milyen szép időnk van. Körbenéztem, na barátom, pont kifogtad azt az 5 percet, amikor nem esik és még szélcsend is van, persze illedelmesen egyetértünk az ügyféllel. Előkerül a közvetlen szomszéd is, előbbi emberünk már kiált is neki, ugye milyen szép időnk van szomszéd? Ezt nem hiszem el... Vagy másfél óráig beszélgettek egymással ezt követően.
Másik dolog, amit otthon is előszeretettel csinálnak, és falramászok tőle, úgy kezdik a beszélgetést (ha épp kivételesen nem az időjárásról van szó), hogy: szia, hogy vagy? Azt, hogy erre mit reagálsz nemhogy nem várja meg, nem is érdekli és mondja megszakítás nélkül amit akar vagy otthagy. Volt már olyan, hogy eldurrant az agyam és kedves főnökömmel közöltem (néha felhív, hogy mi történik a szolgálatban), hogy ha valóban érdekli a válaszom, akkor kérdezze csak meg. Átlag angol amúgy szemedben jópofizik, megígér mindent (hazudoznak folyamatosan), hátad mögött meg elhord mindennek ami nem jó, akad persze néhány kivétel.
Van egy csomó olyan szakma/munka ami büdös nekik (pl emlékezzetek Kisgazdámra, aki a képet nem tudta magától feltenni a falra, azóta voltam gurulós széket is összeszerelni nála), szeretik ha a seggük alá van téve minden, és nekik meg sem kell mozdulni, cserébe szó nélkül fizetnek mindenért. Ez a bevándorlónak maga az aranybánya, viszonylag könnyen (bár egyre nehezebb) talál mindenki munkát magának, eleinte nem szabad válogatni, fel kell adni a büszkeséget, hogy otthon mit csináltál ezelőtt (van olyan kollégám, aki polgármester volt valamikor otthon, mielőtt kijött biztonsági őrnek).
A tömegközlekedésen második életet élnek az emberek. Gyakran látni olyat, hogy ül a buszon valaki, telefonon keresztül Skypeol, közben tömi magába a chipset, és köpködi a darabkákat az előtte ülő nyakába ahogy beszél. Egyik nap mellettem ült a buszon egy olyan csajszi, aki menet közben egy jó kilós csomag gumicukorból csipegetett (kell részleteznem mekkora darab volt?) miközben telefonjáról filmet nézett, persze ott vannak az anyázó turisták is, akiknek egy fénykép nem sikerül élesre a busz zötykölődése miatt. Annyi biztos, semmin nem szabad meglepődni.
Rólam köztudott, sok dolgot láttam már, nem könnyen lepődök meg dolgokon, itt bőven tudtak újat mutatni az emberek. Teljesen megszokott jelenség, ha egy meleg pár egymást falja az utcán vagy az extrém kinézet egy enyhe kifejezés néhány embernél. Legmerészebb, amit eddig láttam egy olyan magastalpú csizma volt, amire szögesdrót féleség volt körbetekerve díszítés gyanánt. Legtöbb ember azt gondolja, ha minél hülyébben van felöltözve akkor nagyon menő (nem vagyok egy divatdiktátor, de én sem úgy öltözök fel, hogy amit találok a szekrényben mind magamra aggatom), sok cicababa rohangál az utcákon olyan magassarkúkban, hogy csak botladozva, tyúklépésben bírnak menni. Ahogy mész az utcán, ránézésből tudod, hogy ki milyen vallást követ, kb honnan jött. Nekem elég komoly fejtörést okoznak az olyan arab nők, akiknek még a szemük se látszik ki, annyira el van takarva az arcuk. Nem azon jár az agyam, hogy milyen lehet az arcuk, vagy zavarna a jelenlétük, hanem azon, hogy őket hogyan engedték be az országba (állítólag politikai menekültek). Róluk köztudott, hogy saját országukban megszokott jelenség ez, arcukat csak a közvetlen, legszűkebb családnak mutatják csak meg (néhány esetben akkor is, ha csak nők vannak jelen egy helyen), zárt ajtók mögött. Itt jön a fejtörés része a dolognak, akkor milyen igazolványt mutatnak ha be akarnak jönni az országba? Saját országukban olyan igazolványuk van, amin ott vannak az adatok, de arcuk nincs felfedve, és ott senkit nem is érdekel több, de az angolok is fosnak a terrortámadástól, nem tudom hogy oldják meg itt ezt a kérdést.

Köszönet

Szinte bárki, akivel beszéltem chat-en az otthoniak közül mindenki azzal kezdte, hogy olvassa a blogom, jókat írok, csak így tovább. Volt aki kérte, hogy beszéljek kimondottan valamiről, de olyan is akadt, aki azzal keresett meg, hogy adjam meg az iskolának az elérhetőségét, ahol a Door Supervisor szakmát tanultam. Miután megosztottam veletek azt a kissé érfelvágós bejegyzést (Mélypont avagy a birodalom visszavág), rengetegen kerestetek meg, köszönöm, nagyon jól esett!
Meg szoktam nézni a statisztikákat, hányan olvassák a bejegyzéseimet (érdekel egyáltalán bárkit is, amit írok), a számok láttán nagyon kikerekedett a szemem. Túl vagyok az 1000 látogatón, ez persze nem 1000 különböző embert jelent, új bejegyzésenként kb 100-120 emberről van szó (ugyan nem tudom kik a rendszeres olvasóim Malajziáról és Oroszországból de ezúton is üdvözlöm őket), ez számomra rengeteg! Nagyon szépen köszönöm az érdeklődésetek, támogatásotok!
Most jön az, hogy bevonjuk az olvasókat is a játékba! Nyugodtan keressetek meg, ha valamiről többet szeretnétek tudni, írjatok üzenetet, igyekszem itt részletesen kifejteni a dolgot. Ha netán olyan is akad köztetek, aki rászánta magát a nagy lépésre, és nekiindulna Angliának, szintén keressen meg, szívesen segítek a kezdeti időszakban ahogy szabadidőmből/erőmből futja.
Még egyszer köszönöm az érdeklődést! :-)

Brixton

Jamaica a jamaicaiaké, és Brixton is. Londonon belül nem számozzák a "kerületeket", hanem becses nevén emlegetnek minden körzetet (Chelsea, Leyton, Hendon stb). Rengeteg van belőlük, beletelik nem kis időbe mire úgy nagyjából be tudod tájolni, hogy tőled merre van a másik. Kis idő után már azt is tudod, hogy melyik körzetben jellemzően milyen emberek laknak, pl Golders Green környékén izraeliek, Regent's Park körzetében (erre dolgozok) a tehetősek, Brixtonban jamaicaiak és így tovább. Mesélek most kicsit Brixtonról ahol jelenleg élek. Szinte mindenki, akinek említettem merre lakok, pár kivétellel mindenki szörnyülködött. Nem vagyok normális, ott késelnek, lövöldöznek, árulják a drogot az utcán, bandaháborúk, mindennek elhordták csak épp békés környéknek nem. Látszólag barátságos embereket láttam itt, de az ember csak megrémül és utánajár a dolgoknak. Ez amolyan városi legenda már, olyan mint otthon a "nyócker", vannak neccesebb részei, de egyre több irodaházat építenek, költöztetik ide a népet, bűnözés meg szorul kifele. Itt élő emberek 80%-a sötétkék, a néger szót és más hasonlókat nem tanácsos hangosan emlegetni (nem csak itt, sehol máshol), hamar rájönnek, hogy róluk van szó, és nem feltétlen barátságosan fognak rád nézni ezt követően (olyan, mint a cigányozás otthon). Vannak azért érdekes dolgok is bőven (ez alatt nem azt a 30-35 év körüli husi nőt értem, aki belőve, félpucéran táncol meg énekelget a háztól 1 sarokra majdnem minden nap). Viccelődtem már azzal, hogy nem kell költenem fűre, elég ha délután elsétálok a kisbolt előtt, már be is vagyok tépve (azért mind tudjuk, ez nem így megy). Ez annyiban ténylegesen igaz, hogy nem sokat szórakoznak, egy csapat Bob Marley utánzat ott szívja a spanglit a bolt előtt, elég messziről megérzed a jellegzetes szagot, gyakran áll egy kocsi is a bolt előtt, szól a reggae vagy a rap, lazulnak. Fel sem kapják a fejüket, ha SECURITY felirattal a hátamon elsétálok előttük (valahogy el kell jutnom dolgozni). Ha úgy kívánja a kedve a járókelőnek, odamegy hozzájuk, ha nem is ott helyben, de útbaigazítanak hogy hol tudod megvenni a cuccot (állítólag van köztük beépített SÜN is). Ez a kulcsa mindennek, fehér ember tabu, potenciális vásárlóként kezelik mindet! Ha nincs balhé az utcán, több fehér költözik oda, több füvet el lehet adni (ez ám az üzletpolitika a javából). Egymásközt hogy oldják meg a nézeteltéréseket, arról fogalmam nincs.
Részemről odafigyelek, jófiú vagyok, ha csinálnék valami hülyeséget nem csak a munkámat veszthetem el, a szakmától is eltiltanak pillanatok alatt, ennyit semmi nem ér meg, nagy szigor övez minket (odahaza ex sittesként is lehetsz biztonsági őr bizonyos cégeknél). Soha nem volt dolgom a törvénnyel, külföldön, bevándorlóként még jobban vigyázok.
Közvetlen szomszédokról csak annyit érdemes megemlíteni, hogy van egy török család, a családfőt nehogy dolgozni menni, tiszta pillanatában nem láttam még. Nem csinálja a fesztivált, nincs vele gond ahogy a többi szomszéddal se.
Brixtonban is minden ki van építve elég rendesen. 10 perc sétára van a metró, házból kilépek pár méterre van "Kisteszkó', másik irányba se kell sokat mennem ott egy hatalmas Lidl. Pár sarokra van Brixton Village (hatalmas piac), ahol szinte mindent meg lehet venni, gyorskajáldák/kifőzdék hatalmas választéka (kolumbiai kifőzdében ettem egyik nap, olyan jót még nem ettem mióta kint vagyok). Van mozi, ami előtt kiülős placc van, jó időben lehet ott hesszelni. Nekem nagyon bejött a környék, szeretem, sajnálom, hogy lassan költözni kell tovább.

Kisgazdám

Minden tiszteletem az ügyfélé, írtam korábban, hogy rendes velem (most azt is leírom hogy lettünk jó viszonyba), valamiért mégis úgy alakult, egymásközt elneveztem kisgazdámnak, ránézésre indiai (nem vagyok etnográfus) aztán ki tudja. Minden este miután megérkeztem hozzá, be kell csengetnem, hogy megjöttem (ha ez nyugtatja meg ám legyen). Egyik éjszaka vízcsobogást hallok, elkezdtem megkeresni a hang forrását. Nézek körbe, meglátom, hogy az alagsornál az egyik ajtó alól ömlik ki a víz, mire elővettem a telefont, hogy felhívjam kisgazdámat már abbamaradt. Nézek az órára fél 3, víz abbamaradt, gond megszűnt, majd ha jövök legközelebb megemlítem. Telik az idő, megint hallom a csobogást, nézem az órát fél 4, újabb kb 5 percig ömlik a víz, megint abbamarad. Fura. Este a házvezetőnőnek mondom mit tapasztaltam, lenéz az ajtóhoz, megvonja a vállát, megy a dolgára. Napokig nem tapasztaltam a jelenséget, majd ismét ugyanabban az időben látom a jelenséget. Ezúttal a kisgazdám feleségének mondtam el, ő nem igazán érette miről beszélek (mutogattam, magyaráztam, tudod, víz, ajtó alól, kifele, ömlik!) és otthagyott. Jólvanbasszátokmeg (gondoltam magamban), akkor felveszem nektek kamerára! Beletelt pár napba, mire újra megismétlődött a jelenség (mindig ugyanabban az időpontban történt), szépen rögzítettem a felvételt, majd nagy mellénnyel odaálltam kisgazdám elé, kezdődjön a mozizás! Akkor már hüledezett ott mindenki, jajj ez rengeteg víz ami kijön onnan (én mondtam). Megköszönte, hogy megmutattam neki, majd hív szerelőt, ha ismét tapasztalom a dolgot szóljak. Pár naponta ismétlődik a dolog, hallom a csobogást, nyugtázom, hogy fél 3 van, hazaérek írok neki egy levelet, tárgynak beírom, hogy víz, aztán üresen elmegy a levél (azóta sem érkezett szerelő).
Egy másik este kisgazdám megkörnyékezett, hogy mennyire értek a "festményekhez". Nem vagyok egy műkincs szakértő, de mégis miről lenne szó? Vett a 14 éves fiának egy képet, fel kéne tenni a falra. Nézek rá nagy boci szemekkel, fogsz egy kalapácsot meg egy szöget barátom, és felrakod, nem bonyolult. Ő mégis jobban örülne, ha én venném kézbe az ügyet, menjek be a házba, megmutatja miről lenne szó. Még ki sem volt csomagolva a kép, segítettem neki kihámozni, már engem is érdekelt mit vett. Amikor végre kiszabadítottuk a csomagolásból, ahogy fél szemmel ránéztem, majdnem dobtam egy hátast. Semmi más nem volt a képen csak egy idézet Joe DiMaggio-tól a Yankees legendás baseball játékosától (aki mellesleg Marilyn Monroe férje is volt vagy 9 hónapig) . A szöveg kb az volt, hogy köszönöm Istenem, hogy megalapítottad a Yankees-t. Ezt aztán kurvára meg kellett venni, gondoltam. Otthon Photoshoppal szebbet csinálok úgy, hogy nem értek hozzá. Persze kisgazdám nagyon örült a zsákmánynak, őt csak a fia szárnyalta túl ebben. Időközben átalakultam lakberendezővé, kérdezgette tőlem, hol lenne jó helye a képnek (kandallóban a gyújtós közé aprítva, de nem gonoszkodunk). Nézek körbe a szobában, mindenhol sport poszterek/plakátok. A fia minden népszerűbb sportágból szeret valami csapatot, Chelsea, Yankees, New York Knicks ereklyék mindenhol, annyi szabad helyet találtam csak a falon ahol a kép pont elfér (most szívattok?!) Tegyük akkor oda (mutatok a kezemmel)! Szerinte is az lesz a jó hely neki. Elkezdtünk kisgazdámmal sportokról beszélgetni (a fia kissé szégyenlős, elbújt valahova), meglepődtem volna ha a fia szobája láttán közölné, hogy áhh őt nem érdekli semmi sport. Gondoltam egy merészet, megemlítem neki, hogy valamikor az ősrobbanás előtt kosárlabdáztam. Semmi extrát nem mondtam neki, átlagos játékosnak tartottam magam, persze volt pár szebb eredményem (megfordultam a válogatottban kamaszként). Erre kisgazdám elkiáltja magát (mivel általam ismeretlen hangzású szó volt, nem tudtam mire számítsak, forgattam körbe a szemem), megjelenik a fia. Elkezdi a gyereknek újságolni, hogy mekkora játékos voltam, majd rám néz: most lettél hős a fiam szemében! Ha megkérhet rá, holnap mikor jövök dolgozni, rakjam fel a képet a falra és ha nem okoz gondot, mutassak már pár trükköt a fiának, hátul a kertben ott a kosárpalánk (amit én nem láthattam, főbejáratot őrzöm). Szemed se rebbenjen, ne mutasd ki, hogy köpni-nyelni nem tudsz, koncentrálj... Minden erőmet összeszedve, annyit bírtam eldadogni, hogy persze, miért ne. Másnap megyek dolgozni, becsengetek, kisgazdám nyitja az ajtót, már vártak, elkiáltja magát, megint jön a gyerek (gyanús, hogy ez lesz a srác neve). Felraktam a képet szép gondosan 3 perc alatt, majd irány akkor a kertbe. Anno centert játszottam, mutattam a srácnak pár trükköt, dobálgattunk, a háttérben meg apuka-anyuka büszke tekintete kísért minket. Aztán minden jó véget ér, irány vissza a helyemre (kifelé menet kisgazdám némi pénzt csúsztatott a zsebembe), vár a munka. Jött a következő nap, szokásos bejelentkezés, ismét beinvitálnak. Be sem léptem az ajtón kisgazdám belekezd, rajongóim vannak, fia mesélt rólam az iskolában (kiabál, gyerek érkezik, szinte már biztos, hogy ez a neve), átjött egyik barátja, irány a kertbe kosarazni. Most őrködni vagy kosarazni járok ide (villant át az agyamon), el kéne dönteni. Mi lesz, ha bent bohóckodok kint meg keres a főnök (szokásos random ellenőrzés végett)? Áhh, leszarom, irány kosarazni! Megint tanultunk pár okosságot, házból kifele gondoltam megjegyzem (már bátrabban jegyzek meg dolgokat), hogy volt vagyis van egy "B" tervem is az itteni életemmel (ide kell "ZS" terv is néha). Jó lenne kosárlabda edzőnek lenni, imádnám a dolgot (ha már fél életem a pályán töltöttem el). Elgondolkodik, lehet róla szó! Írjak egy sportolói önéletrajzot, küldjem át neki, átolvassa, ír némi kísérő szöveget hozzá (ajánlást) és továbbküldi egy közeli iskola igazgatójának. Szemed se rebbenjen, ne mutasd ki, hogy köpni-nyelni nem tudsz, koncentrálj... Adott egy névjegykártyát (legalább már tudom hogy hívják közel egy hónap után), nagyon kíváncsi az önéletrajzra. Így már azt is tudjátok hogy került az önéletrajzom egy középiskolai igazgatóhoz a kisgazdám ajánlásával. Ugyan még semmi érdemleges nem történt az ügyben, de kisgazdám átküldte az igazgatóval történt levelezésüket. Egyáltalán nem kizárt, hogy csak udvariaskodtak egymással, de nagyon jó érzés volt elolvasni, amit rólam beszéltek.

Mélypont avagy a birodalom visszavág

Kezdek szembesülni a munkám igazi nehézségeivel, viccet félretéve, lelkileg kinyírja az embert. Próbálom lefoglalni magam bármi áron (jedi elmetrükköket is bevetek lassan), mivel nem sok dolgom akad. Ha kicsit elcsendesül az utca, előveszek egy könyvet, játszok a telefonnal (Angry Birds-ben már nincs olyan verzió, amit ne játszottam volna végig), hallgatok zenét (csak a fél fülest használhatom, különben nem hallom a zajokat), na meg összeszedem mit fogok majd írni ide. Előre bepötyögöm a telefonba a mondókámat (napokkal előrébb járok néha, mint a közzététel ideje), többször átfogalmazom, gyakran napokat "dolgozok" egy hosszabb bejegyzésen, majd otthon rendesen megszerkesztem a gépen. Mi történik olyankor, ha könyvet nincs kedvem olvasni, játékot unom már, megírtam amit közölni akarok a világgal, zene helyett csendre vágyok és mindezek tetejébe még ki sem aludtam magam (tőlünk pár sarokra tűzoltóállomás van, forgalmasabb utcára néző ablak alatt a fejem alváskor, hangszigetelés nem sok)? Ez nem összeesküvés elmélet, ez könnyen megtörténik, velem meg főleg. Kint vagyok tök egyedül az utcán, 8 órán keresztül az éjszakában, nyűgös vagyok, kapaszkodok az esernyőbe, hallgatom az esőt, elkezd kattogni az agyam, távoli helyeken járnak a gondolataim...
Vannak jobb és nagyon szar napok ha 7 napot dolgozok egyhuzamban, az maga a halál. Reggel hazaérek, szobatársam még alszik vagy már elment dolgozni (ugyan van még egy lakótársunk, de nem szeret hazajárni, napokig nem látni). Mire felkelek délután, eltelt a fél nap, irány a bolt, kajálás, kis házimunka, körbenézek neten, hoppá, menni kell dolgozni. Szobatársammal naponta pár órát ha találkozok, feltéve ha nincs délutáni programja. Munkában megint nincs kivel szót váltani (nem szeretik, ha telefonon pofázunk egymással szolgálat közben, nem arra figyelünk, amire kéne), otthoniakkal chatelni nem ugyanaz, mint szóban beszélni valakivel, kezdődik a lelki terror...
Végre eljön a pihenőnap, az az összesen 1 amivel bőkezűen megkínálnak alkalmanként (véletlen se essen hétvégére), aminek a felét eleve alvással töltök el. Miután felkelek van idő nagyobb bevásárlásra (enni kell), elmaradt házimunkák bepótlására (tiszta ruha nem árt), ügyintézésre, majd megiszok 1-2 sört (amitől úgy vigyorgok, mint akit dugni visznek, elszoktam az alkoholtól rendesen), pihenőnap eltelt. Új barátok szerzéséhez ki kellene mozdulni, amit többször átgondolok. Egyrészt drága ha kocsmában/szórakozóhelyen veszek bármit is (6 fontnál kezdődik a legalja sör), másrészt az jár a fejemben, hogy másnap éjjel megint dolgozok, lehet inkább pihenni kéne, harmadrészt mégis kivel? Kollégák legalább annyit dolgoznak mint én, az itt élő barátokkal meg nem egyszerű összehozni a találkát. Velük is ritka ha ugyan azon a napon vagyunk pihenőn, van aki nagyon messze lakik tőlem (minimum 1 órát utazunk mindketten a találkozási pontig, de inkább többet), van akivel hetekig megy az egyezkedés és nem jön össze. Jah pihenőnap éjjelén vagy bírok aludni, de inkább nem, szervezet már átállt az éjszakázásra.
Hangulatomat kimondottan porrá zúzza, ha munkába menet vagy épp munkában (zenehallgatás közben) felcsendül a Kossuth utcán. Az akkor felszínre törő, addig gondosan elfojtott érzéseket, gondolatokat az ellenségemnek nem kívánom, lelki terror a  köbön... Hazamenjek pár napra mielőtt totál kikészülök? Kérjek több pihenőnapot vagy bírom még? Bírni fogom és kész, majd megszokom, el van döntve!
Nagyon hiányolok jópár embert, akik körülöttem voltak otthon, akikkel szinte naponta találkoztam (nem sok ismerős arc jön szembe velem mostanában). Ezen a mélyponton minden társasági embernek (nem csak magamról beszélek) át kell esnie, aki családtól/barátoktól/szerelmétől távol van. Remélem már nem tart sokáig átesni a holtponton.
Bocsi, ez érfelvágósra sikerült, aggódni/sajnálni nem ér (mire eljutottam odáig, hogy ezt megosszam veletek már napok teltek el), jól vagyok! :-)

Welcome to the UK

Fura ez a blog írás, olyan, mintha magában beszélne az ember. Nade mindegy, csináltam már furább dolgot is.
Amikről most írni fogok, szerintem egyhangú megerősítést fog kiváltani mindazokból, akik már huzamosabb ideig Angliában tartózkodtak. Ugyan nem lehet össze sem hasonlítani az itteni körülményeket az otthon tapasztaltakhoz képest mégis megteszem most. Szépen kivesézem mindazokat a dolgokat, amiken eddigi angol pályafutásom alatt kiakadtam vagy felkaptam a fejem, hogy milyen jó dolog, meg pár szót írok úgy általában mindenről.
Kezdjük mondjuk a tömegközlekedéssel. Minden fel van szerelve "csippantós rendszerrel". Kismillió helyen fel lehet tölteni az úgynevezett Oyster kártyát. Vehet az ember bérletet (annyi kombináció van, hogy napokig lehetne sorolni, van buszra, van külön metróra zónánként stb) pl minden metró állomásnál vagy csak rátesz a kártyára x fontot, ami nem veszik el ha nem használják a kártyát. A bérlet (meg az utazás úgy általában) nagyon drága, részemről heti buszbérletet szoktam venni, a havit annyival jobban nem éri meg megvenni, mert kb 50 fontot spórol rajta az ember évente, ami egy vicc (ez sacc/kb 1 napi munkabérem). Mikor dolgozni megyek, 3x kell átszállnom, utazok vagy másfél órát a helyszínig, megesik, nagy a város (elég egyel későbbi buszt elérni valahol, és már nem érsz oda időre). Erre szoktam mondani, hogy a várost eddig csak buszon keresztül láttam. Ha belvárosban laksz a gatyád rámegy az albérletre, ámde utazásra kell kevesebbet költened, külvárosban a lakhatás az olcsó és a beutazgatás a drága (nagy a népvándorlás, elég egy új munkahely, jó eséllyel az költözéssel is társul).
Ámulattal tölt el, hogy a buszvezetők milyen kaszkadőrmutatványokat mutatnak be vezetés közben. Olyan szűk helyeken lavíroznak az emeletes buszokkal, hogy kegyetlen. Az egész közlekedés dinamikája jóval gyorsabb, másabb, mint otthon. Ha valaki feltartja a forgalmat nem dudálják le egyből az útról és ablakon kihajolva elküldik a picsába, hanem szépen várnak vagy kikerülik. Buszra csak első ajtón keresztül van felszállás (hahó! ~11 milliós város, mégis működik!). Legtöbb buszmegálló digitális kijelzővel van megáldva, mutatja, hogy melyik buszra hány percet kell várni. Van plakát, hogy kb merre megy a busz, de nekik az a logikus, hogy a szerintük főbb csomópontokat írják csak ki, közte milyen megálló van azt találja ki az a paraszt aki először megy azzal a busszal. Amit nagyon hiányoltam, nincs egy nyamvadt tábla sem a buszon a megállók sorrendjéről (melyik megálló után mi jön). Ennek köszönhetően már körbebuszoztam a várost párszor. Jobb esetben a buszon a kijelző és a hangosbemondó is működik vagy vakon megy az ember bele a világba. A leszállás gomb megnyomását egy apró csengőhang kíséri, szinte biztos lehetsz benne, hogy valami paraszt megállókon keresztül játszik majd a csengővel. A közlekedő buszokat amúgy legjobban úgy tudnám jellemezni, olyanok, mint otthon vidéken: nem áll meg csak lassít. Ki kell feküdni elé, meg integetni veszettül a sofőrnek, mert ha nincs leszálló ő bizony nem fog megállni.
Metróhálózat elsőre rémisztő, van vagy 15 metróvonal, olyan kacifántos némelyik útvonala, hogy jojózik a szemed tőle.Itt pl az egyik legmerészebb metróvonal a látható:

District Line

Mikor át kell szállnod nagyon jól ki van táblázva minden, ámde nem végállomás szerint vannak (mivel előfordul, hogy ugyanazon a vonalon ugyanabba az irányba is többfelé lehet menni), hanem égtáj szerint. Pl északra vagy délre akarsz menni. Mi volt az első reakcióm, mikor szembesültem ezzel? Jótól kérded bazmeg, azt sem tudom én hol vagyok! Lehet tekeregni a labirintusban mire beállsz a jó menetirányba (ha több metró keresztezi az állomást, akkor meg főleg). Metróban érdekes módon fel vannak sorolva a megállók (gondoltak rám is). Természetesen digitális kijelző itt is van, mutatja hogy az épp érkező szerelvény merre fog majd menni (gyengébbek kedvéért azaz miattam a szerelvény elején is ki van írva). Ha valamiért megáll a szerelvény, fél percen belül jelentkezik a vezető és tájékoztatja az utasokat a dolog miértjéről (otthon meg percekig állsz az alagútban, közben agyalsz, legalábbis én tuti, hogy most elcsaptunk valakit vagy miért állunk).
Ügyintézés is sok téren nagyon másmilyen. Nem úgy megy, hogy besétál az ember a bankba és nyit egy számlát (jó, tudom, ez sehol sem így megy), munkáltatói igazolás a legkevesebb, amit be kell vinni legtöbb helyen (nem nyithatsz számlát, ha nem érkezik rá pénz nekem ebből ez jött le). Hogy biztosra menjek, olyan munkáltatói igazolást vittem magammal, amiben a lakcímet is igazolták (nem is volt gond a számlanyitással). Nem csinálok ingyen reklámot a banknak (nem írom le konkrétan melyikről van szó), de tényleg jó. Számlavezetés ingyenes, vannak automaták ahol ingyen veszed fel a pénzed (és nem 2db van összesen a városban), kártyás fizetés ingyenes stb. Egyedül akkor húznak le nagyon, ha nemzetközi utalás történik ("koplaló" családnak küldenél haza pénzt). Bankkártyával tényleg pár hely kivételével bárhol lehet fizetni még a kocsmákban is. Erre mondta egyik barátom (sokan ismeritek is, vörös és szereti elhagyni a fogait bulikban, bocsi, nem hagyhattam ki), hogy rá nézve ez nem lenne egy szerencsés dolog. Persze a bank a nem kívánt túlköltekezésre is nyújt ingyenes szolgáltatást. Saját számládon belül van egy takarékossági "alszámla", átpakolod rá a pénzt, a rendszer nem engedi elkölteni amíg vissza nem pakoltad. Jah, meg sem kérdezik, hogy netbank kell vagy nem, tök egyértelmű dolog hogy jár mindenkinek ingyen. Azzal szoktam szórakozni, hogy az egész fizetésem átpakolom a takarékra, csak annyit hagyok a kártyán ami a havi kajára, lakbérre és a bérletre kell, ha van valami extra kiadás (legutóbb vennem kellett egy cipőt) akkor átmozgatom a pénzt. Könnyen ki lehet kalkulálni, hogy mennyit kell mindenképp elkölteni egy hónapban.
Legújabb telefonokat, műszaki cikkeket majdnemhogy utánad dobják. Nyilván hűségnyilatkozattal, de fix havidíjjal kapod meg pl a telefont. Létezik olyan előfizetés is, aminek az ára tartalmaz korlátlan sms-t, és minden angol számot (legyen az vezetékes vagy mobil) ingyen hívsz és még netet is adnak hozzá. Jah, ez sem kerül vagyonokba (kb 1 nap alatt megkeresed a havidíjat).
Boltokban meg sem kell nézned a kaja lejárati dátumát, itt nem divat az átcímkézés. Legtöbb helyen önkiszolgáló pénztár van a gyors haladás érdekében (na ide szoktam kilónyi aprót beszórni, agyfaszt tudok kapni a sok aprópénztől). Ugyan nem sok időm van főzőcskézni, félkész dolgokat veszek, gyorsan kisütöm és kész, vagy útközben veszek valami kaját. Egész jó akciók vannak mindenhol, 3at veszel 2 áráért vagy épp 2t 2 fontért, el lehet merülni a polcok között rendesen (pár nap alatt már kívülről fújni fogod az akciós választékot, hogy mi mennyibe kerül). Készpénzt már ritkán tartok magamnál, mert minek amióta van bakkártyám.
Viszonylag elég nagy szigor övezi a lakcímet, bárhol kérhetik a lakcímigazolást. Mivel itt rengeteg a bevándorló (velem az élen) nincs az, hogy a lakástulaj megtagadja tőled a bejelentést. Amint lakcím változás van egy valag helyet értesíteni kell. Lakások, albérletek nagyon eltérően minőségileg (milyen állapotban vannak) cserébe jellemzően drágák. Tulajt nem is látod hónapokig legtöbbször, elég ha utalgatod neki szorgosan a díjat. Kauciót tényleg csak pár kivétellel mindenhol kérnek, persze ha elköltözöl nem szeretik visszaadni, jobban jársz, ha lelakod. Szoktak bérleti szerződést is kötni, hogy x ideig neked ott kell laknod, stb. Ez a 2. hely ahol lakok, lassan jön a következő.
Hurrá, van hol laknod, bemész, körbenézel, mi szúrja ki a szemed? Gondolom sokan hallottatok már a híres kézmosóról!

Ott állsz a mosdókagyló felett, szemezel a 2 csappal (egyikből hideg másikból meleg víz jön), hogy most mi legyen, hogy lesz így langyos víz? Amíg saját szememmel nem láttam, nem akartam elhinni a legendákat erről. Neten persze már én is láttam trükkös megoldást erre. Szerencsére a zuhanyzóknál már rájöttek, hogy 1 csapból tud egyszerre hideg és meleg is jönni, mókás lenne különben a zuhany alatt ugrálni, hogy most hideg jön a nyakamba most meleg. Ami engem nem különösebben hatott meg, de sokakat érzékenyen érint: nincs konnektor a fürdőszobában (mert balesetveszélyes). Nem csak nálam nincs, sehol Angliában. Hajat szárítani mehet az ember a lakás másik végébe. Villanykapcsoló szintén olyan, hogy a fürdőszoba falán vagy ugyan, de kívül (szintén biztonsági okból). Valamiért úgy gondolják sokkal nagyobb az esélye az áramütésnek, mintha a sötétben (pl áramszünet esetén) megcsúszik az ember és kitöri a nyakát.
Neten rendelsz valamit, 1-2 napon belül megérkezik (Peruból kicsit tovább tart), ha nem jó csomagot kaptál nem kell hetekig anyázni az ügyfélszolgálattal (általában). Erről jut eszembe! Csoda, hogy édesapámat nem emlegettem ezidáig! Napok óta nem volt otthon internet, fater minden nap munkája végeztével hazajött és felhívta az ügyfélszolgálatot, hogy miért nincs internetünk. Nagyon türelmes emberről beszélünk, már vagy egy hete minden nap beszélt valakivel. Egyik nap azonban a vonal másik végén levő emberke elkövetett egy hatalmas hibát, közölte apámmal, hogy ha panasszal akar élni, küldje el emilben. Erre apámnak pillanatok alatt elöntötte a szar az agyát, idézem: "És mégis hogy a picsába küldjek panaszlevelet emilben, ha nincs internetem, te fasz?!" Na itt ilyen nincs (vagy én nem tapasztaltam hasonlót).
Lakcímekre, címekre visszatérve kicsit az itteni irányítószámok "kódrendszer" alapján működnek, nagyon pontos. Mint mindent ezt is szokni kell eleinte (egyszer elmagyarázták hogy melyik karakter mit jelöl, de nem jegyeztem meg). Most már én is úgy közlekedek a városban, hogy beírom a "kódot" mikor megyek egy új helyre, mikor ott vagyok a környéken akkor kezdem el csak nézegetni az utcatáblákat/házszámokat. Szemléltetés érdekében írd be ennek a keresőjébe, hogy W2 2RY (itt laktam a kezdeti időszakban, ez egy szálloda), aztán lehet szűkíteni a kört az utcanévvel meg házszámmal.
Adórendszer is teljesen máshogy működik, első megkeresett 8 vagy 9000 fontig adómentes vagy, (nem tudom pontosan mennyi), ezzel is támogatják a frissen az országba érkező embert. Még a minimálbérből is vígan elél az ember, nem kell koplalnia (persze akciós termékeket vásárolunk javarészt), és még félre is tud tenni valamennyit. Minimálbér is úgy működik, hogy fixen megkapod óránként a 6.19-et, és (pl én cégemnél) dolgozhatsz akár 300 órát is a hónapban, aláiratnak veled egy papírt, hogy saját felelősségre vállaltad a túlórákat, és még ki is fizetik! Cégemnél elég eltérő rendszer működik a többihez képest. Minden hónapban felteszik a kérdést, hogy melyik napra szeretnél pihenőnapot kérni, vagy épp szabadságot kivenni (ugyanis nincs fizetett szabadságom). Ez sok szempontból jó tud lenni, írok egy levelet, hogy ettől eddig nem akarok dolgozni, legkésőbb másnap jön a válasz, hogy ok (itt megteheted hogy lelépsz haza 10 napra visszajössz és ugyanúgy van munkád). Annyit kérnek csupán, hogy 3-4 héttel előbb szóljak ha nem 1-2 napról van csak szó. Fizetést helyenként eltérően osztogatják, lakótársaim hetente kapják én havonta.
Az első pár hónap kemény szívás mindenkinek, mire elintéz mindent, talál munkát stb. Szükség van egymás támogatására (én is csomó embernek nagyon sokat köszönhetek).  Mindent összevetve, nem király módjára élünk, de jóvilág van, nem véletlen cseszegetek jópár embert, hogy jöjjön ki.

Door Supervisor

Mielőtt megérkeztem angol földre már volt egy terv, mihez kezdek itt magammal. Ugyan úgy is el lehet helyezkedni, ha semmi (angolok által elismert) végzettsége nincs az embernek, olyanokra gondolok, mint pultos, konyhai kisegítő, takarító stb. Nekem ezek közül egyikhez se nagyon volt kedvem (tudom, jól tolom, még be sem tettem a lábam, már válogatok). Kaptam egy jó ötletet, mi lenne ha elvégeznék egy Door Supervisor tanfolyamot (ennek talán a kidobó a magyar megfelelője, bár ez sem a legjobb megnevezés). Elsőre húztam a szám a téma miatt, én mint "kidobó", ez valami vicc (ugyan magas vagyok, de a testalkatom olyan, mint egy hámozott versenygilisztáé, izom az semmi). Aztán felvilágosítottak, itt másképp működik a rendszer, ez egy nagyon jó szakma. Magasabb végzettségnek számít, mint egy sima biztonsági őr, fizetésben is jobb, illetve ha némi időt eltöltök ebben a szakmában, tovább lehet menni más irányba, ahol díjazzák ha van ilyen tapasztalat. Nade hogy is néz ki a rendszer? Hierarchia szerint a Security Guard van legalul, majd Door Supervisor (ez lennék én). Innen 3 irányba lehet továbbtanulni: pénzszállító, testőr, vagy úgy nevezett CCTV Operator (aki a térfigyelő kamerák másik végén gubbaszt). Végiggondolja az ember, személyiségtől függően választ, részemről a nyugalmat szeretem, így majd fél év-egy év gyakorlat után a CCTV lesz a nyerő. Door Supervisor-ként (ha más meló nem jön össze) elmehet az ember Security Guard-nak, ahogy én is tettem, de pl Door Supervisor-okat alkalmaznak boltokban, bevásárló központokban, irodaházakban (halál nyugis helyeken) vagy discoban. Apropó disco (körbejártam a témát alaposan). Na azt mazohistáknak vagy öngyilkosjelölteknek ajánlom! Nem egy falusi hentergőre kell gondolni ahol egy este megfordul 20 ember, abból 6 fő a személyzet. Az itteni menőbb helyeken egy laza hétvégén akár 5 000 ember is bent bulizik egyszerre és ez még nem nagy buli. Erre az 5 000 emberre van kb 30 Door Supervisor! Bizonyos időnként helyet cserélnek egymással, így keltik azt a látszatot, mintha többen lennének. Javarészt olyan testőrök dolgoznak ilyen helyeken, akiknek nincs épp megbízatásuk. Ki gondolta volna, nem sok nő akad köztük. A kapuban motozás, nyilván nagy számok törvénye alapján átcsúszik az ellenőrzésen ez-az. A motozás is olyan, hogy észnél kell lenni, nem is kell csinálnod semmit, elég ha nem vagy szimpi, kifogsz valami idiótát, leírja az azonosítód (jól látható helyen kell viselned az engedélyed) és feljelent, hogy te pl indokolatlan megkülönböztetésnek tetted ki. Nőt csak nő ellenőrizhet (különben felnyomhatnak szexuális zaklatásért), jobb esetben minden 4. helyen van női Door Supervisor, táskába nem nyúlhatsz bele (felnyomnak, hogy elloptál valamit), meg kell kérni, hogy ő maga mozgassa át a táska tartalmát. A sor hosszú, gyorsan kell haladni a beengedéssel, mert bezár a hely mire mindenki bemegy. Kivel csempésztetik be a dolgokat ez alapján? Perszehogy a nőkkel. Ha tömeges jelenet van, ki fog elsőnek a torkodnak ugrani? Nyilván egy nő (hivatalosan neked jogodban áll csendben tűrni, hogy kikaparja a szemed, 3 ütés/rúgás elhárítása után "támadhatsz" vissza). Tegyük fel, hogy jól végzed a munkád, még a beléptetésnél kiszúrod az illegális dolgot (fegyver, drog). Fog örülni a látogató, ha elveszed tőle a drogot, vagy épp egy dílert fogsz meg (megtagadhatod tőle a belépést, de az sem minden esetben nyerő)? Ezek megvárnak munka után és nem azért, hogy meghívjanak egy sörre. Sok hely persze benne van a dologban, nem is kell csempészgetni. Ezeket abból is ki lehet szúrni (ha netán nem látnád a saját szemeddel, hogy osztogatják a cuccot), azzal szórakoznak hogy éjfél körül drasztikusan megemelik a víz árát, képesek "vagyonokat" elkérni érte, így duplán lehet lehúzni a kedves látogatót. Ha meg szemethunysz a dolog felett, beengeded és baj lesz, visszanézik a kamerát, nem fogod kitalálni kit vesznek elő. Nagyon ritka ha nincs valamilyen balhé, vegyes a társulat, más temperamentummal. Aki iszik, könnyen agresszív lesz, meglökik, magára borítja a piát, már kezdődik is az agresszív véleménycsere. Tanfolyamon persze tanítanak technikákat hogy előzd meg a bajt, hogy kezeld a helyzeteket, de a legtöbb dolog a gyakorlatban nem működik.
Ha már itt tartunk a tanfolyam is megérdemel pár szót. Jelenlevők szempontjából elég vegyes volt a felhozatal (az oktató bár itt született de indiai, 3 román, 1 angol, 1 francia, 1 camerooni, 1 kongói, 1 kenyai, 1 indiai, 1 paki és én), lehetőleg mindenki más akcentussal beszélt. 4 nap alatt ledarálják a tananyagot és még le is vizsgázol közben (4 nap alatt angol szakma, nem rossz). Olyanokról tanulsz, hogy munkavédelem, elsősegély, biztonsági eljáráson pl tűz esetén, milyen osztályba tartoznak a különböző drogok (nemhogy a felét nem próbáltad még, de a nevét sem hallottad előtte), mindvégül jog alapszinten. A tanfolyam 3. napján még veszitek a tananyagot, de délután már a vizsga azt is tartalmazza. Ennek a gondolatától is be voltam szarva (mielőtt kijöttem Angliába, azt hittem jól beszélek angolul, otthon társalgási szintnek hívják, na ezt az illúziót rombolták le másfél nap alatt bennem). Vizsgára alaposan ráparázva vártam mi fog történni, oktatónk mondogatta, hogy nem lesz baj, persze nem nyugodtam meg. A teszt "ikszelgetős", szigorúan ceruzával kell kitölteni, mire gondol a magyar ember egyből? Ez a paraszt hazaviszi, átjavítja, engem jól megvágnak aztán lehet fizetni a pótvizsgát. Erről szó sincs szerencsére, ha valakinek nem sikerült, következő héten ingyen újra próbálkozhat. Kézbekapom a tesztet, idegtől már nem látok, ránézek a lapra és kb az alábbi kérdésre kellett a jó választ "beikszelni":
Tűz esetén mit teszel?
a.) Kiabálok, hogy tűz van, tűz van!
b.) Leszarom, majd elalszik!
c.) Szó nélkül hazasétálok
d.) Beszólok rádión a főnöknek, informálom a helyzetről (ő kihívja a tűzoltókat), felkészülünk az épület kiürítésére.
Azt hittem rosszul látok, ránéztem az oktatóra, hogy ez most komoly?! A többi kérdés sem volt vészes, persze volt trükkös is. Utolsó nap volt az önvédelmi oktatás+vizsga. Sokat elárul az oktatás durvaságáról, hogy drága oktatónk azzal volt elfoglalva, lehetőleg ne gyűrjük össze az ingét mikor rajta kellett bemutatni valamit. Ilyen kemény dolgokat még nem láttam életemben ezelőtt.
Sikeres vizsga után nagyító alá vesznek, mindent tudni akarnak a múltadról (és valóban durván utánad néznek), 3 évre kapsz engedélyt, amit tanfolyam vagy vizsga nélkül lehet hosszabbítani. Engedélynek bezony ára is van (kb 77 000 Ft a 3 évre), de pl az én esetemben a cég kifizette helyettem, és aláírattak velem egy fél éves szerződést cserébe.
Ajánlom ezt a tanfolyamot mindenkinek aki jönne Angliába dolgozni, és még nincs ötlete mihez kezdjen magával, jah és még csak nem is drága (kb 42 000 Ft)!

Szomszéd

Mióta ugyanazon a környéken dolgozok, már megismernek a szomszédok. Integetnek ha meglátnak, de van aki tudatosan keres a tekintetével köszönés céljából. Kb tudom ki mikor jön-megy, milyen kocsija van stb. Ezen a környéken sok ügyfelünk van, de nem mindenki kér "házi őrizetet".
Aki dolgozott már éjszakában tudja milyen kihívásokkal kell szembenézni, mind közül a legnehezebb az álmosság legyőzése. Velem is előfordult már, hogy a nagy munka hevében, szolgálat közben elbóbiskoltam (akarom mondani kitartóan vizsgáltam a szemhéjam belülről). Arra riadok fel egyik éjjel, hogy valaki nagyon anyázik. Mi fut át ilyenkor az ember agyán pillanatokon belül? Baszki, elaludtam! Tuti történt valami, nekem reszeltek! Rombolok ki az utcára, meglátom a közvetlen szomszédot a háza előtt, telefonon keresztül szórja az égi áldásokat valakire, totál eltorzult arccal. Angol embert még nem hallottam ezelőtt ilyen "választékosan" káromkodni. Nézek körbe, kocsi megvan, hol a másik, jajó az is megvan, házba látszólag nem törtek be (ugyan lövésem sincs arról, hogy ő is ügyfél vagy sem, de magunk közt szólva marha ciki lenne rám nézve, ha tőlem 5 méterre lopnák el a kocsiját, miközben én édesdeden alszok), akkor mi a faszt óbégat?! Hallgatom a válogatott sértéseket, majd lejön a dologból mi történt. Rendelt egy kocsit időre a ház elé, de az elfelejtett jönni érte, így el fog késni valahonnan. Miután letette a telefont, arca kisimult, odalép mellém és belekezd a mondókájába:
- Szia haver, sok a dolgod? Van nálam narancs, kérsz? Hallod hogy jártam, ezek a... *hosszú sípszó* (felét nem értettem, még kábult voltam).
Állok, és csak annyit bírtam reagálni, hogy máskor ne hozza a szívbajt az emberre, azt hittem valami baj történt! Erre végigmér, kiröhög, majd:
- Jó, akkor vegyél két narancsot! *Híres angol humor, mi?*

Újságkihordó

Ahogy telnek a napok van szerencsém a járókelőket is tanulmányozni. Magasról szarnak arra, hogy hány óra van, milyen nap, állandóan hangoskodnak (nekem meg rájuk kéne szólni, hogy ne zavarják az ügyfelem az alvásban). Látni kellene a reakcióikat mikor meglátnak. A kaput magas sövény övezi mindkét oldalról, engem csak akkor vesznek észre, ha pont szemben állnak a házzal vagy épp kint vagyok a kapuban. Van aki megijed, megszaporázza a lépteit, de olyan is akad aki elkezd sutyorogni, hogy mégis ki lakhat a házban, hogy saját biztonsági embert alkalmaz. Legtöbben észre sem vesznek, mivel csendben vagyok, nem generálok zajt. Mind közül az egyik kedvencem az újságkihordó faszi, minden alkalommal eljátszuk ugyanazt a játékot. Hétvégente hozza az újságot, mivel az utca kihalt, már messziről hallom, ha jön egy kocsi. Emberünk egy profi baseball játékost meghazudtoló módszerrel kézbesíti az újságokat. Ki sem száll a kocsiból, hanem egy laza mozdulattal nekibassza az előfizető ajtajának a köteg újságot. Tegyük hozzá a csomagoláson az a reklámszöveg áll, hogy az ajtódhoz visszük a híreket reggel 7 óra előtt, gondolom innen vette az ötletet. Történt egy nap, hallom ahogy csattannak az újságok, emberünk érkezik. Meredten nézek előre, minden alkalommal lépésben elhalad a ház előtt, satufék, visszatolat, megbámul. Látszik rajta mi motoszkál a fejében. Megdobjam, ne dobjam, francba, ki kell szállnom a kocsiból. Gondolom ő meg rajtam látja, ha megdobsz barátom, eláslak hátul a kertben. Percekig meredten nézzük egymást, lassan bólint egyet, viszonzom a dolgot. Szép megfontoltan kiszáll a kocsiból, én is teszek 2 lépést előre, közben nem vesszük le a szemünket egymásról. Teljesen kinyújtott karral kissé hátradőlve nyújtja nekem az újságokat, még meg sem fogom rendesen a csomagot emberünk már szalad vissza a kocsihoz, kövérgáz, kerékcsikorgás, eliszkol. Elmeséltem ezeket egyik munkatársamnak, mire megszólalt, hogy miért nem ijesztem meg egyszer? Tuti gyorsan mászna fel a fára!

Szakma

Legutóbbi beszámolóm óta a környezeti megfigyeléseimet sajnos egy kerékpáros majomra kellett kiterjesztenem. Bár jóval érdekesebb lenne a már korábban említett kistestű róka vadászási szokásait tanulmányozni, most úgy döntöttem inkább mesélek kicsit a szakma árnyoldaláról, milyen privát biztonsági őrnek lenni, őszintén:
Ezzel a kerékpáros majommal napok óta kergetőzünk, az ügyfél kocsiját is próbálja nyitogatni. Legutóbb az escort kocsi is a nyomába eredt, de mindhiába, nagyon fürge. Éjszakáimat lesbenállva töltöm, legkisebb neszre is ugrok. Most már átérzem milyen lehet a lesbenálló vadász idegrendszere, egész éjjel türelmesen várok erre a kis szemétre. Tartva attól, hogy a megkergetett majom egyszer többedmagával tér vissza, kénytelen leszek óvintézkedéseknek alávetni magam. Ugyan fegyvert nem viselhet szinte senki sem Angliában, még a pénzszállítók sem, de a már korábban említett emberszabású SÜNök szolgálati felszerelését képezi a vipera nevet viselő varázspálca. Néhány suhintás vele, és a másik egyből dalrafakad. Utánajárok milyen eszközt lehet bevetni önvédelem céljából (ami felett szemet hunynak, ha valóban indokolt esetben használtam) a nemkívánt futáson kívül. Annyira azért ismertek, nem keresem a bajt, megtalál az magától mindenkit, ráadásul a törvény engem nem véd meg a rosszfiúk ellen, ezzel sajnos nagyon jól tisztában is vannak. Egy biztos, nem állok neki hőst játszani.
Hajnali 1:30ig van szolgálatban az escort kocsi, egy kollégám pár utcával arrébb járja a köröket, de ő is végez 2:30kor, onnantól hajnal 5ig teljesen egyedül vagyok. Persze nem számít, hogy hóban/fagyban/esőben/szélben. Ha ez még mind nem lenne elég egy citromsárga fényvisszaverő mellényt kell viselnem egy szintén fényvisszaverő kabáttal, SECURITY felirattal a hátamon (nem egy életbiztosítás a éjjel a nyílt utcán). Még a sötétben is messziről világítok, mint a Paksifüles. Abból kiindulva, hogy otthon mennyi idióta rohangál szabadlábon, gondoljunk bele mennyivel több van egy közel 11 millió főt számláló fővárosban. Nekem az a dolgom, azért fizetnek, hogy az ilyen majmokat elriasszam, távol tartsam a háztól. Kollégák riogatnak rémtörténetekkel, hogy kivel mi történt már, nem különösebben hatott meg, de óvatos vagyok. A drogosokkal van a legtöbb gond errefele. Itt nem az alkalmi füvesekről van szó, ha kell pénz a cuccra, bármeddig elmennek. Egy dolog jött le a beszámolókból, nagyon észnél kell lenni, hamar előkerül a kés. Még egy bolti lopáson rajtakapott ember is könnyen kést ránt és rádtámad.
A kapu ami mögött állok max egy 3 éves gyereket tart vissza. 26 napot dolgozok ebben a hónapban (napi 8 órában), ez a sima beosztásom, nem kértem/kaptam egy túlórát sem. A körzetem nem hagyhatom el, random jönnek ellenőrizni, legutóbb is hajnal fél 4kor jött szembe velem a supervisorom. WC-re 1x mehetek el, kizárólag a kijelölt helyre a kijelölt időben vagy megy a levél/telefon a nagyfőnöknek, hogy kettéhugyoztam az ügyfél kedvenc virágát ha meglátnak (a világító ruhámban nem nehéz, 4 fokban meg nem állok neki vetkőzni), vagy épp nem vagyok ott a helyemen. Nagyobb dolgokat vagy hazaviszi az ember, vagy szolgálat előtt oldja meg, mivel a környéken minden bezár 11kor. Itteni viszonylatban még csak jól sem keresek (minimálbért kapok). Mindezek ellenére szeretem amit csinálok, nincs okom panaszra, jól érzem magam ebben a szakmában! Az én ügyfelem akire vigyázok nagyon rendes, megbecsül. Minden este személyesen ő vagy a felesége hozza nekem a kávét, nem a házvezetőnővel küldik ki, mindig van hozzám pár kedves szavuk.
Ez a beszámoló nem lett vicces, ámde hosszú. :)
Szinte biztos, hogy édesanyám is olvassa ezeket a sorokat (ki gondolta volna ő is sokat lóg a neten), és halálra aggódja majd magát, de mind tudjátok jól, sose voltam normális agyilag.
Zárásképp idézném Zrínyi híressé vált utolsó mondatát: Vaddisznó?! Szelíd ez bazmeg!
Jah, folyamatban van egy másodállás kosárlabda edzőként, a kedves ügyfelem beajánlott az egyik középiskola igazgatójánál, szorítsatok!

Unalom

Mit ne mondjak a biztonsági őr munkának/szakmának is megvan a maga szépsége az Egyesült Királyságban, ha az ember kint van az éjjel a nyílt utcán. Lassan jobban tolom a dolgokat, mint David Attenborough a nagy természetbúvár! Egyik éjjel egy csigát tanulmányoztam, mértem a szintidejét, milyen gyorsan halad. Tudom hang alapján melyik madár mikor kel hajnalban, már meg sem kell néznem mennyi az idő. Leltárba vettem 2 macskát és egy kistestű rókát amik a környéken ólálkodnak. Alkalmanként lekapcsolunk 1-2 majmot akik kocsit akarnak lopni vagy épp egy házba betörni. A helyszínre érkező SÜNök merőben másak, mint máshol tapasztalt fajták. Már mondhatni az emberszabásúak családjába tartoznak, viszonylag gyorsan mozognak, bár barátságosak, jobb tartani a távolságot. Anglia szerte elterjedt, más őshonos emberszabású rokonaikkal ellentétben, nem a geciszar időjárásról szeretnek kommunikálni a környezetükben levő élőlényekkel. Folytatom a megfigyelést!