Tolerancia magasfokon

Az összes itt élő nép közül tippeljetek ki a legszemetebb? Nyilván a magyar! Cégemnél rengeteg magyar dolgozik, mindenki tudja kivel kell vigyázni, ki az aki a jelentéseket írja a többiekről. Úgy kezelem a helyzetet, akárhányszor találkozom valamelyik "besúgóval", egyértelműen a tudtára hozom, jobb ha vigyáz, mert én is figyelem ám! Jelenleg az a helyzet, hogy a "supervisor" hazament másfél hónapra, szabadsága előtt kinevezett pár embert, akik helyettesítik. Sikeresen úgy választott maga helyett embereket, hogy nem az észt helyezte előtérbe. Történt ugyanis, hogy egyik éjszaka megállt előttem az Escort kocsi, és széles vigyorral közli a kolléga, hogy ő lett az egyik "supervisor" átmenetileg. Innentől kezdve szigorú lesz, akit alváson kap, az számíthat arra, hogy ki lesz rúgva a cégtől, továbbá rajtam kívül másokat is kell majd ellenőriznie. Feltettem neki a keresztkérdéseket, hogy mégis mire kell számítani. Pár perc beszélgetés után nyilvánvalóvá vált, hogy itt bizony nincs kegyelem, ő bizony "tisztogatni" fog a cégen belül. Ez a hozzáállás több sebből is vérzik. Rendben van, legyen valaki, aki vaskézzel bánik mindenkivel, a szigor még senkinek nem ártott, ezzel eddig nincs gond, de... Mesélek most kicsit a kollégáról, hogy tiszta legyen a kép. Olyan 2 évvel idősebb nálam, kb 7 éve dolgozik ennél a cégnél, 3-4 éve ül a kis kocsijában, angolul beszél de nem viszi túlzásba, óránként 7.5 fontot keres ami a plafon fizetés ennél a cégnél (semmit extrát nem kell tennem, másfél évet kell dolgoznom a cégnél és én is megkapom), kerek nulla perspektíva. Előrébb a ranglétrán nem fog jutni (ezzel vagy tisztában van, inkább nem) mivel nincs feljebb, képesítése nincs rá, illetve a magunkfajta "fehérnigger" ennél a cégnél nem jut előrébb. Viccen kívül 15 percenként ott liheg a nyakamban, látszólag csak arra vár, hogy valami hibát elkövessek, ezt az örömöt nem adom meg neki. Minden este megy a harc, ő jön én haptákban várom, vigyorgok neki (most boldog vagy baszod?!), bólint és tovább megy. Hogy izgalmas legyen a történet ugyanilyen mentalitással megáldott emberből van még további 2, akik ugyanezt csinálják. Nem teljesen értem, hogy mit akart elérni nálam aznap, mikor közölte velem a tényeket. Alváson kapni... Mióta tudom, hogy ő is reggel 5 óráig van szolgálatban mellettem egy percet nem alszom éjszaka. Mikor megkérdeztem tőle, hogy hányszor látott engem akár elbóbiskolni az éjszakában nem tudott válaszolni. Erre reagálva nekiszögeztem a kérdést, hogy akkor miért fenyeget?! Annyit mondott, hogy ő csak "tájékoztat". Erre szokták azt hiszem azt mondani, hogy a világ egyik legveszélyesebb dolga, ha a buta ember hatalomhoz jut. Ő lett kinevezve, az én állításom az övével szemben semmit nem ér.
Magyarok részéről egész Angliában szokás átverni, kihasználni, beköpni a másikat, gusztustalan eszközöket bevetni, megalázni. Haszna nincs belőle (legalábbis ennél a cégnél), de jó érzéssel tud lefeküdni aludni, hogy ma is jól kicseszett valakivel. Ez alapján miért kerülik egymást a magyarok? Nem is értem...Egyik hajnalban hazafele a buszon végighallgattam egy panaszkodást, a milyen szar az élet témáról, valami nő nagyon mondta a magáét, én meg úgy tettem, mintha egy szavukat nem érteném. Legtöbben elégedetlenek, állandó okoskodás, másik fúrása, csak tudnám mit kezdenének magukkal otthon, ha itt nem "jó" nekik. Megy a szélesvásznú vetítés, hogy ő mennyi pénzt tudna mittomén milyen munkával keresni, ha elkezdené. És mi tart vissza? Erre a kérdésre persze soha nem jön válasz. Találkozol egy másik magyarral, egyből jönnek a kérdések. Mit dolgozol, mennyit keresel óránként? Ha netán 10 penny-vel többet keresel nála, már utál, rád akaszkodik, hogy segíts neki bejutni a céghez. Jobban beszéled a nyelvet nála, már megy a fúrás. Mindenre elszánt, elvetemült emberek vannak itt, tisztelet a kivételnek, mert nem mind ilyen, csak a legtöbb. 
Otthon is káromkodtam, de itt még többet szoktam, így vezetem le a feszültség egy részét. Úgy sem értik mit motyogok, ha igen akkor meg mi történik? Csúnyán néz rám? Pont leszarom. Széles mosollyal az arcon kell anyázni. Egyik nap álltam pénztárnál a sorban (soha nem értettem azokat az embereket, akik akkor kezdik el keresni a pénztárcát, mikor kérik tőle a pénzt, és még meg is vannak lepődve, hogy most fizetni kell), tökörészik előttem a nő, azzal a lendülettel nagy vigyor és: "jólvanhusibazmeg, iparkoggyá mán!" Visszanéz a nő, látja a vigyort, ő is vigyorog, majd fizetett és ment a dolgára.