Angliában az egyik legnagyszerűbb dolog, hogy a múzeumok 90%-a ingyenes, csak legyen az embernek elég ideje látogatni őket. Engem személy szerint érdekel a történelem, ugyan nem minden szakasza, de van sok kedvenc időszak, illetve néhány hadigép amiknek a fejlődése is le tud kötni. Azzal nem árulok el nagy újdonságot, amit a hadipar levedlik az kerül ki a közszférába. Rengeteg olyan fejlesztés van ma is a közvetlen környezetünkben, ami a hadiparnak köszönhető (pl mobiltelefon). Próbáltam visszafogni magam, de úgy vártam ezt a múzeum látogatást, mint egy gyerek a Karácsonyt. Sok dolog közül a repülés az egyik ami lenyűgöz.
Lakhelyemtől viszonylag messze található a Royal Air Force Museum, mindenesetre megérte az utazgatást (természetesen ez is az ingyen látogatható múzeumok körébe tartozik).
Nem sokkal nyitási idő után érkeztünk, gondoltuk, csak semmi kapkodás, legyen idő alaposan megnézni mindent. Ahogy beléptünk a hangárba, első reakcióm az volt, hogy csak ennyi?! Kissé csalódottan néztem körbe, ez nem valami sok gép, na mindegy, nézzünk körbe. Egy emeleti részről lehetett az első pillantásokat vetni a gépekre, ahogy mentünk körbe úgy kerültek elő az egyre csodálatosabb masinák. A hangár tetejéről voltak lelógatva a kisebb súlyt képviselő vasmadarak, majd egy lépcsőn keresztül le lehetett menni a földön levőket is szemrevételezni. Ahogy leértünk a lépcsőn elállt a lélegzetem. Fentről nem szúrtam ki, takarásban volt és most ott parkol előttem egy Messerschmitt Me 262 olyan állapotban, mint amit tegnap szereltek volna össze. Nem kell történésznek lenni, szerintem mindenki hallotta már a Messerschmitt szót, ha nem is tudja pontosan hogy néz ki a vadászgép, de tudja, hogy nem egy konyhai edényről beszélünk (nem beszélve a német precizitásról amit képvisel). Rengeteg háborús dokumentumfilmet néztem már végig, ez a vadászgép rettegésben tartotta az ellenfeleit. Arra semmiképp nem számítottam, hogy egy angol légierő múzeumban ezzel a csodával fogok találkozni. Nem igazán tudtam szóhoz jutni eleinte, gondoltam majd elnézegetem a Spitfire-eket, erre ott áll előttem a német hadigépezet egyik csodája (nálam jobban csak a mellettem álló 2 német turista volt lelkesebb). Nehéz volt onnan elrángatni, mert időközben kiderült, hogy ez csak az előétel volt, van egy folyosó egy másik hangárba. Érzékeny búcsút vettem a géptől és indultunk tovább.
A másik hangár is tartogatott meglepetéseket, most már tudatosan kezdtem el keresni a német repülőket. Ahogy bóklásztam, arra lettem figyelmes, hogy valami eltakarja a világítást, nem igazán látom a gyenge fényben, hogy mi is van előttem. Nézek körbe, hogy miért nem látok, felettem nagy feketeség, tőlem olyan 8 méterre hatalmas futómű, óriási kerekekkel. Mi a bánat ez?! Valahogy kikerültem a fénybe, akkor látom, hogy ez bizony egy Vulcan (bombázó) és a szárnya alatt kavarogtam, hatalmas monstrum (csak a szárnytávolsága valami 30 méter). Idő nem nagyon volt a meglepődésre, mert már kiszúrtam a következő áldozatomat, ami (ki gondolta volna, német gyártmány) egy Focke Wulf Fw 190-es volt. A Messerschmitt-ek mellett ez volt a másik legendás vadászgép. Nem győztem a fotókat csinálni a géppel, most ezen az oldalán állok, most a másikon, most a gép másik oldaláról ugyanez a játék...
Összegezve a múzeumban látottakat, hatalmas élmény, ajánlom mindenkinek!
Teljesen függetlenül attól, hogy ki milyen beállítottságú, milyen politikai nézeteket vall, vannak dolgok, amiket el kell ismerni. Ilyen elismerendő dolgok közé sorolom pl a II. Világháború alatt elért német hadi fejlesztéseket (tankok, repülők, tengeralattjárók), ha az ember találkozik valamelyik múzeumban pihenő darabbal, akkor tapasztalja csak igazán, hogy milyen tekintélyt parancsoló az összes. Az egy másik kérdés, hogy mire használták ezeket, illetve milyen eszmét képviseltek. Nem tagadom, német oldalról érdekel jobban a II. Világháború, ennek ellenére nem vagyok és nem tartanak antiszemitának/fasisztának/rasszistának. Előbb ítélem el magát az embert azért amit csinál, mint a származása miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése