Reform Zsinagóga

Korábban említettem már, izraeliek által irányított cégnek dolgozom. Cégemnek rengeteg féle/fajta ügyfele van, ezek közé tartozik néhány zsinagógának az őrzése is.
Gyanútlanul néztem hónap elején a beosztásom, amiből kiderült, engem is beosztottak az egyik zsinagógába. Furcsának találtam, hogy nem rendes 8 órás műszakokat kaptam, hanem mindössze 3-3.5 órásakat, azokat is az esti órákban. Cégemnek szokása minimális, mondhatni semmilyen információval ellátni, amikor új helyre küldenek. Írhattam én a leveleket, hogy mégis mi lesz pontosan a feladatom, kivel fogok együtt dolgozni a helyszínen, miért csak ilyen keveset kell ott lennem, semmi válasz nem érkezett.
A zsinagóga címét is internetről nyomoztam ki, mikor odaértem kezdődött a "pánik", illetve a nem értek semmit helyzet. Kollégáim azzal fogadtak, hogy sok teendő lesz, mindjárt megérkeznek a muszlimok, kezdődik a szokásos imájuk. Próbáltam értelmes fejet vágni, de nem bírtam összerakni a képet. Mit keresnek muszlimok egy zsinagógában? Utolsó információim szerint ősi ellenségekről beszélünk. Mivel volt kisebb kapkodás, csak órákkal később tudtam elkapni egy rövid beszélgetésre az egyik kollégám, legyen már kedves elárulni mi a bánat történik ott.
Kollégám elsőre kissé rémisztő történettel állt elő (mivel nem követem az itteni híreket sem, nincs TV-m, igazat megvallva nem is érdekel hogy a nagyvilágban ki öli halomra a másikat, amíg engem békén hagynak), valahogy úgy "kezdődött" (most nem megyek vissza évszázadokat a történetben, mindössze az utóbbi, legyen mondjuk 1 év eseményeit vázolom fel), hogy egy katona elkezdett lövöldözni muszlimokra, nem tudom pontosan hány embert ölt meg, mire lefegyverezték és azzal a lendülettel le is vágták a muszlimok a fejét. Természetesen ezt a lefejezést meg kellett torolni, így felgyújtottak egy mecsetet. Ennek következtében nem volt hol imádkoznia x sok muszlimnak, vészesen közelgett az egyik legfontosabb ünnepük a Ramadan (röviden kb annyi, hogy 1 hónap böjt, aminek a végén ünneplik az új évet), így nagy merészen kibérelték a zsinagóga egy részét, hogy ott tudjanak naponta imádkozni. Még mindig nem állt össze nekem a kép teljesen, bármennyire is rá lennék szorulva valamire, biztos nem mennék oda az "ősi ellenséghez", hogy legyen kedves kisegíteni, már ott tartottam, hogy a kollégám csak szivat, aztán elkezdtek szállingózni az imára érkezők.
Ekkor már röhögtem magamban, ismét olyan helyzetbe kerültem, amit ha elmesélek senki nem fogja elhinni. Ugyan nem vagyok hívő, de katolikus családban születtem, és most ott állok egy zsinagóga közepén, ahova rengeteg muszlim érkezik az imára.
Miután kiröhögtem magam, kezdett bennem tudatosulni, ez bizony kemény menet lesz. Számba vettem a lehetőségeket, miszerint jó eséllyel azért vagyok szolgálatban, hogy a muszlimok semmi kakukkos órát ne tudjanak eldugni, illetve őket is védeni kell, ha netán valami eszement horda rájuk támadna. Itt újabb poénra nyílt lehetőség, belegondoltam, hogy ott állok az érkezőknél és mondom nekik, a kakukkos órákat a jobb oldali ruhatárba a halefeket a bal oldali ruhatárba kérem letenni, ima után visszakapják.
Az imára érkezőket egy külön bejáraton engedtük be, ott egy őrnek kellett állnia, egy másik a terem túlvégében volt egy folyosón, elzárva az utat a zsinagóga belsejébe. Egy kolléga az épületen kívül járkált körbe, egy a "főkaput" őrizte és végül valaki állandóan a kamerákat nézte az épületen belül. Egyiküket még jóval a tömeg érkezése előtt beengedtük, ő valamilyen szervező szerepet töltött be a folyamatban, leterítette az imaszőnyegeket, átrendezte a termet stb. Mikor elérkezett az idő kinyitottuk a kaput, én fogadtam őket, csak úgy özönlöttek. A legtöbben mosolyogva, illedelmesen köszöntek nekem, az Imám kezet is nyújtott mikor meglátott, nagyon barátságosak voltak. Ez előtt nemhogy muszlim imát nem láttam, még zsinagógában sem jártam. Próbáltam úgy helyezkedni, hogy mindent nyomon tudjak követni, anélkül, hogy valami általam nem ismert szabályt meg ne sértsek és ne zavarjam őket illetve a munkámat is végezni tudjam. Nehéz szavakkal leírni az egészet, teljesen máshogy zajlik az ima, mint egy keresztény mise/istentisztelet. Ami szemet szúrt, hosszú imaszőnyegek voltak leterítve egymás mögött, ha valaki elsőnek érkezett a sorba, akkor középre állt be, a később érkezők közvetlen mellé álltak két oldalról. Ha valamelyik előrébb levő sorból valaki elment, a következő érkező azt a helyet foglalta el. Gondolom ezzel is szimbolizálják, hogy mindenki egyenlő. Ahogy hallgattam az Imám "éneklését", néhol hátborzongatóan hangzott, főleg amikor a tömeg válaszolt. Mikor végeztek rendet raktak, kifele volt aki odajött és megköszönte nekem, hogy vigyázok rájuk és így nyugodtan tudnak imádkozni. Be kell vallanom, eléggé zavarba jöttem ettől. Volt akivel elbeszélgettem a vallásukról, hihetetlen átéléssel beszélt a részletekről, a Ramadan-ról a Koran-ról stb. Persze kissé félve de feltettem a kérdést, mégis hogy van ez a "nagy" barátság a zsidókkal? Annyit reagált a dologra, hogy nekik aztán teljesen mindegy hol imádkoznak, annyi a fontos, hogy tiszta legyen a hely. Gondolom a tiszta alatt mást értett, mint ahogy én értelmeztem, de ebbe már nem mentem bele.
Nem tudom pontosan hány imát felügyeltem végig, de teljesen barátságos benyomást keltettek a muszlimok. Ezt a barátságos hangulatot kedves zsidó főnököm (aki mellesleg iráni születésű, újabb érdekesség, muszlimnak kéne lennie) törte meg majdnem ez laza "dzsihád" kivívásával. Ez a barom nagyon figyelmetlen volt, mentségére szólva tényleg semmi rossz szándék nem vezérelte. Történt ugyanis, hogy elbambult és szemrebbenés nélkül végiggyalogolt keresztbe a leterített imaszőnyegeken. Azokat az arcokat látni kellett volna, nem győzött bocsánatot kérni.
Minden jónak vége szakad egyszer, Ramadan is véget ért, semmi probléma nem adódott szerencsére. Cégem továbbra is ad műszakokat a zsinagógában, de már teljesen más feladatokat kell betöltenem. Hatalmas épületről beszélünk, ami több funkciót lát el egyszerre, minden napra van valami program. Alapjáraton óvodaként is üzemel, emellett rengeteg közösségi programot szerveznek, film vetítéseket, nyugdíjas találkozókat, meg valami tánc oktatás is van amellett, hogy imádkozni is jár oda a nép. Vagy a kapuban állok és kellő keresztkérdések feltevése után beengedem a szülőt a gyerekéért vagy a kamerákat nézem, hogy mi történik az épületen belül. A zsinagóga nagyközönség előtt zárva van, így időpontot kell kérni, ha valaki szeretné megnézni. Ha mondjuk egy számunkra ismeretlen akar szombaton istentiszteletre jönni, akkor el kell kérnünk az útlevelét.
A recepciós hölgy nigériai születésű, nagyon vicces látni amikor felveszi a telefont és úgy köszön bele, hogy Shalom! Nála viccesebb jelenség csak a filippínó gondok tud lenni, vele egy komolyabb beszélgetést nem tudtam még kezdeményezni, mindet elvicceltük.
Időközben kiderült, hogy a rabbik között meleg házaspár is található, így már kezdtem átlátni a helyzetet. Gyakorlatilag mindenre nyitottak ennek a zsinagógának a tagjai és vezetői, okkal lehet reform zsinagógának nevezni. Mindkét oldalt (muszlimokat és zsidókat) látván, igenis meg tudnak férni egymás mellett, persze kellő óvintézkedések mellett. Többen állítják, hogy csak a kormányok szítják a feszültséget, amiből x embernek nagyon jó haszna van, persze legyen szó bármilyen vallásról (pár kivétellel) mindenhol vannak radikális felfogásúak.