Reform Zsinagóga

Korábban említettem már, izraeliek által irányított cégnek dolgozom. Cégemnek rengeteg féle/fajta ügyfele van, ezek közé tartozik néhány zsinagógának az őrzése is.
Gyanútlanul néztem hónap elején a beosztásom, amiből kiderült, engem is beosztottak az egyik zsinagógába. Furcsának találtam, hogy nem rendes 8 órás műszakokat kaptam, hanem mindössze 3-3.5 órásakat, azokat is az esti órákban. Cégemnek szokása minimális, mondhatni semmilyen információval ellátni, amikor új helyre küldenek. Írhattam én a leveleket, hogy mégis mi lesz pontosan a feladatom, kivel fogok együtt dolgozni a helyszínen, miért csak ilyen keveset kell ott lennem, semmi válasz nem érkezett.
A zsinagóga címét is internetről nyomoztam ki, mikor odaértem kezdődött a "pánik", illetve a nem értek semmit helyzet. Kollégáim azzal fogadtak, hogy sok teendő lesz, mindjárt megérkeznek a muszlimok, kezdődik a szokásos imájuk. Próbáltam értelmes fejet vágni, de nem bírtam összerakni a képet. Mit keresnek muszlimok egy zsinagógában? Utolsó információim szerint ősi ellenségekről beszélünk. Mivel volt kisebb kapkodás, csak órákkal később tudtam elkapni egy rövid beszélgetésre az egyik kollégám, legyen már kedves elárulni mi a bánat történik ott.
Kollégám elsőre kissé rémisztő történettel állt elő (mivel nem követem az itteni híreket sem, nincs TV-m, igazat megvallva nem is érdekel hogy a nagyvilágban ki öli halomra a másikat, amíg engem békén hagynak), valahogy úgy "kezdődött" (most nem megyek vissza évszázadokat a történetben, mindössze az utóbbi, legyen mondjuk 1 év eseményeit vázolom fel), hogy egy katona elkezdett lövöldözni muszlimokra, nem tudom pontosan hány embert ölt meg, mire lefegyverezték és azzal a lendülettel le is vágták a muszlimok a fejét. Természetesen ezt a lefejezést meg kellett torolni, így felgyújtottak egy mecsetet. Ennek következtében nem volt hol imádkoznia x sok muszlimnak, vészesen közelgett az egyik legfontosabb ünnepük a Ramadan (röviden kb annyi, hogy 1 hónap böjt, aminek a végén ünneplik az új évet), így nagy merészen kibérelték a zsinagóga egy részét, hogy ott tudjanak naponta imádkozni. Még mindig nem állt össze nekem a kép teljesen, bármennyire is rá lennék szorulva valamire, biztos nem mennék oda az "ősi ellenséghez", hogy legyen kedves kisegíteni, már ott tartottam, hogy a kollégám csak szivat, aztán elkezdtek szállingózni az imára érkezők.
Ekkor már röhögtem magamban, ismét olyan helyzetbe kerültem, amit ha elmesélek senki nem fogja elhinni. Ugyan nem vagyok hívő, de katolikus családban születtem, és most ott állok egy zsinagóga közepén, ahova rengeteg muszlim érkezik az imára.
Miután kiröhögtem magam, kezdett bennem tudatosulni, ez bizony kemény menet lesz. Számba vettem a lehetőségeket, miszerint jó eséllyel azért vagyok szolgálatban, hogy a muszlimok semmi kakukkos órát ne tudjanak eldugni, illetve őket is védeni kell, ha netán valami eszement horda rájuk támadna. Itt újabb poénra nyílt lehetőség, belegondoltam, hogy ott állok az érkezőknél és mondom nekik, a kakukkos órákat a jobb oldali ruhatárba a halefeket a bal oldali ruhatárba kérem letenni, ima után visszakapják.
Az imára érkezőket egy külön bejáraton engedtük be, ott egy őrnek kellett állnia, egy másik a terem túlvégében volt egy folyosón, elzárva az utat a zsinagóga belsejébe. Egy kolléga az épületen kívül járkált körbe, egy a "főkaput" őrizte és végül valaki állandóan a kamerákat nézte az épületen belül. Egyiküket még jóval a tömeg érkezése előtt beengedtük, ő valamilyen szervező szerepet töltött be a folyamatban, leterítette az imaszőnyegeket, átrendezte a termet stb. Mikor elérkezett az idő kinyitottuk a kaput, én fogadtam őket, csak úgy özönlöttek. A legtöbben mosolyogva, illedelmesen köszöntek nekem, az Imám kezet is nyújtott mikor meglátott, nagyon barátságosak voltak. Ez előtt nemhogy muszlim imát nem láttam, még zsinagógában sem jártam. Próbáltam úgy helyezkedni, hogy mindent nyomon tudjak követni, anélkül, hogy valami általam nem ismert szabályt meg ne sértsek és ne zavarjam őket illetve a munkámat is végezni tudjam. Nehéz szavakkal leírni az egészet, teljesen máshogy zajlik az ima, mint egy keresztény mise/istentisztelet. Ami szemet szúrt, hosszú imaszőnyegek voltak leterítve egymás mögött, ha valaki elsőnek érkezett a sorba, akkor középre állt be, a később érkezők közvetlen mellé álltak két oldalról. Ha valamelyik előrébb levő sorból valaki elment, a következő érkező azt a helyet foglalta el. Gondolom ezzel is szimbolizálják, hogy mindenki egyenlő. Ahogy hallgattam az Imám "éneklését", néhol hátborzongatóan hangzott, főleg amikor a tömeg válaszolt. Mikor végeztek rendet raktak, kifele volt aki odajött és megköszönte nekem, hogy vigyázok rájuk és így nyugodtan tudnak imádkozni. Be kell vallanom, eléggé zavarba jöttem ettől. Volt akivel elbeszélgettem a vallásukról, hihetetlen átéléssel beszélt a részletekről, a Ramadan-ról a Koran-ról stb. Persze kissé félve de feltettem a kérdést, mégis hogy van ez a "nagy" barátság a zsidókkal? Annyit reagált a dologra, hogy nekik aztán teljesen mindegy hol imádkoznak, annyi a fontos, hogy tiszta legyen a hely. Gondolom a tiszta alatt mást értett, mint ahogy én értelmeztem, de ebbe már nem mentem bele.
Nem tudom pontosan hány imát felügyeltem végig, de teljesen barátságos benyomást keltettek a muszlimok. Ezt a barátságos hangulatot kedves zsidó főnököm (aki mellesleg iráni születésű, újabb érdekesség, muszlimnak kéne lennie) törte meg majdnem ez laza "dzsihád" kivívásával. Ez a barom nagyon figyelmetlen volt, mentségére szólva tényleg semmi rossz szándék nem vezérelte. Történt ugyanis, hogy elbambult és szemrebbenés nélkül végiggyalogolt keresztbe a leterített imaszőnyegeken. Azokat az arcokat látni kellett volna, nem győzött bocsánatot kérni.
Minden jónak vége szakad egyszer, Ramadan is véget ért, semmi probléma nem adódott szerencsére. Cégem továbbra is ad műszakokat a zsinagógában, de már teljesen más feladatokat kell betöltenem. Hatalmas épületről beszélünk, ami több funkciót lát el egyszerre, minden napra van valami program. Alapjáraton óvodaként is üzemel, emellett rengeteg közösségi programot szerveznek, film vetítéseket, nyugdíjas találkozókat, meg valami tánc oktatás is van amellett, hogy imádkozni is jár oda a nép. Vagy a kapuban állok és kellő keresztkérdések feltevése után beengedem a szülőt a gyerekéért vagy a kamerákat nézem, hogy mi történik az épületen belül. A zsinagóga nagyközönség előtt zárva van, így időpontot kell kérni, ha valaki szeretné megnézni. Ha mondjuk egy számunkra ismeretlen akar szombaton istentiszteletre jönni, akkor el kell kérnünk az útlevelét.
A recepciós hölgy nigériai születésű, nagyon vicces látni amikor felveszi a telefont és úgy köszön bele, hogy Shalom! Nála viccesebb jelenség csak a filippínó gondok tud lenni, vele egy komolyabb beszélgetést nem tudtam még kezdeményezni, mindet elvicceltük.
Időközben kiderült, hogy a rabbik között meleg házaspár is található, így már kezdtem átlátni a helyzetet. Gyakorlatilag mindenre nyitottak ennek a zsinagógának a tagjai és vezetői, okkal lehet reform zsinagógának nevezni. Mindkét oldalt (muszlimokat és zsidókat) látván, igenis meg tudnak férni egymás mellett, persze kellő óvintézkedések mellett. Többen állítják, hogy csak a kormányok szítják a feszültséget, amiből x embernek nagyon jó haszna van, persze legyen szó bármilyen vallásról (pár kivétellel) mindenhol vannak radikális felfogásúak.

Seven Sisters

Ki gondolta volna, Brixtonnál van hírhedtebb környék is Londonban, ami nem más, mint Tottenham és környéke. Természetesen számomra ez is utólag vált nyilvánvalóvá, mikor már beköltöztem Tottenham szélére.
Korábban említettem, hogy költözés volt kilátásban, egyik kollégámmal szóba került a téma, tőle elköltöznek ketten, nézzem meg a lakást, aztán majd szerzünk még egy lakótársat, aki végül egy másik kolléga lett. Kaptam a lehetőségen, így legalább nem kellett kauciót fizetnem. Eljöttem megnézni a lakást, amiről csak annyit tudtam, hogy közel van a Seven Sisters metróállomáshoz (dél Tottenham).
Ahogy végig sétáltam az utcán nem lettem valami vidám az elém táruló látványtól. Eléggé lepukkant a környék, szó szerint gettó érzése van az embernek ha ezen az utcán végig gyalogol. Az utca mindkét oldalán boltok vannak, zsúfoltság, néhol büdös és kegyetlen sok szemét. Feltűnt, hogy a kuka nem egy gyakori jelenség errefelé, így mindenki a szemetét napközben az útjelző táblák tövébe teszi le, amit hajnalban a kukások összegyűjtenek. Brixtonhoz hasonlóan az itt élő emberek jelentős része fekete, de itt az afrikai négerek vannak túlnyomó többségben. Ami elég furcsának tűnt, hogy legalább 5 fodrász üzlet van a közelben (kb 100 méter távolságról beszélünk a lakás és a metró között), amiből minimum 2 egész éjjel is nyitva van. Ezek szerint itt gyakori jelenség lehet, hogy pl hajnal 3kor rájön az emberre: húbazeg, be kell lőni a sérót!
Gondoltam nagy merészen, bemegyek ahhoz a fodrászhoz akit az ablakomból is látni lehet, az tűnt szimpatikusnak (utólag kiderült ez hiba volt). Szerintem kifogtam az egyetlen "rasszista néger" fodrászt az egész környéken. Elmondtam neki, hogy ugyanazt a fazont kérem, csak rövidebb verzióban, ő bólintott, majd előkapta a nullás gépet, és kegyetlenül megkopasztott. Nem győzetem pislogni a tükörbe miközben néztem az ámokfutását. Mások is vártak az üzletben, nem bírták ki, hogy be ne szóljanak, annyira zavarban voltam, hogy együtt nevettem velük saját magamon. Azóta is próbálom megfejteni, miért gondolja egy fekete ember azt, ha besétál a boltba egy magas, szőkésbarna hajú, kék szemű fehér ember, akkor abból skinhead-et kell csinálni azonnal vagy minimum hitlerjugend-et.
Gyorséttermek is szép számmal vannak jelen, eleinte húztam a szám (látva a környezetet), szinte garantált az ételmérgezés ha valamelyikben ennék valamit. Hetek teltek el mire bemerészkedtem az egyikbe (kellő rutinnal rendelkezve, megvártam amíg lakótársam eszik ott valamit, aztán türelmesen vártam a reakciókra). Azóta eléggé rákaptam ezekre a kajákra, nem nekem kell szórakozni az elkészítéssel, egész jó áron kapok bőséges adagot.
Hogy pár mondatot említsek a lakásról is, nem egy varázslatos hely. A szobám érezhetően balra lejt, így ha az asztalnál ülök akkor kénytelen vagyok kissé jobbra dőlni, hogy ne essek le a székemről. Van egy hatalmas matracom, egy akasztós szekrényem meg egy fiókos, és egy asztal. Nem dőzsölök a szabad helyben, de kényelmesen elférek. Az ablakom az utcára néz, ahol buszoktól kezdve, kocsik és gyalogosok mennek egész nap. Éjjelente olyan 2ig biztosan van valami részeg/betépett állat, aki óbégat. Hétvégente csak gondos körültekintéssel lehet ablakot nyitni, nem egyszer fordult elő, hogy a nyitott ablakomon dőlt be a fűszag. Van egy pasi aki minden nap az ablak alatt Whitney Houston - I will always love you számát üvölti, néha eltalál 1-2 hangot, érezhetően fejlődik minden nap, még pár év és valami tehetségkutatón fel is léphet a számával.
Egy görög család a szomszédom, ránézésre alkoholista mindkét szülő illetve nem túl igényesek. Velünk szemben van a bejárati ajtójuk, ahol előszeretettel üvölt az anyuka-apuka a gyerekeikkel. Akár jönnek akár mennek az biztos hogy halljuk őket. Egyik nap szintén egy ilyen kiabálós műsorra ébredtem, feltéptem a mi ajtónkat, és diszkréten közöltem a nővel, hogy még egy ilyen és elvágom a torkát. Akkor kissé meglepődött, és pár napig csend volt.
A házba az épületet megkerülve egy parkolón keresztül lehet bejönni. Esténként ebbe a parkolóba járnak zülleni néhányan. A konyha ablak pont erre a parkolóra néz, nem egyszer kellett már kihívni a SÜN-öket, mert valami agresszív véleménycsere következtében kisebb tömeg kezdte egymást csépelni. Persze amíg egymást irtják addig én az ablakból tapsolok a győztesnek. Ezeket leszámítva mindenki a maga dolgával törődik, nem nagyon állnak szóba velünk hacsak nem muszáj, cserébe kölcsönös a hozzáállás (hasonlóan Brixtonhoz, fehér ember tabu).
Zuhanyzásnál a meleg vízzel játszani kell, néha elfelejt jönni, olyankor vagy fél percig várni kell mire eszébe jut. Lakótársakkal jól kijövök, majdnem mind ugyanannál a cégnél dolgozunk, illetve mindenki magyar. Mennek a beszólások, cukkoljuk rendesen a másikat, így legalább állandó jó hangulatban vagyunk a környezeti hatások ellenére.
Tőlünk olyan 20 méterre van egy szórakozóhely, eddig úgy voltam vele, hogy nem vagyok kíváncsi a többi szomszédra, illetve megvannak a magam kedvenc helyei, minek menjek oda. Végül úgy alakult, hogy benéztem egyik szombat este, hatalmas buli volt, a pia sem volt drága és még jól is éreztem magam. Nem láttam még ennyi különböző nációt egyszerre egy helyen bulizni, ami még szimpi volt, hogy az átlag életkor is 20 felett volt.
Gondolom nem olyannak festettem le a helyet, ahol bárki szívesen élne, mindezek ellenére jól elvagyok itt. Az esti késelést-lövöldözést rendszeresen lekésem, már csak a helyszínelő rendőrökkel találkozok. Viccet félretéve, nincs sok zűr a környéken, ez még eléggé a széle Tottenham-nek, beljebb vannak a neccesebb dolgok. Nem azt mondom, hogy itt akarom leélni a londoni életem hátralevő részét, de a lakás olcsó, környezetet meg lehet szokni, csak alkalmazkodás kérdése. Közlekedés szempontjából nagyon jó, illetve amire szükségem van a mindennapokhoz azt mindent be tudok szerezni percek alatt.